Autókázásnak indult

Danival pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg, 17 éves lehettem, ő akkor 19.
Sokáig udvarolgatott nekem, majd beadtam a derekam.
Kapcsolatunk kiemelkedően jó volt, megértettük egymást, nagyon jól kijöttünk, mondhatni hasonló személyiségek vagyunk. Rendkívül jó volt vele minden, a szexuális együttléteink felejthetetlenekre sikerültek mindig.
Valami elromlott, és szakítás lett a hevesen induló szerelemből.
A barátság megmaradt, ezért is rengeteget beszélgettünk messengeren, és hasonló kapcsolattartó programokon.
Egyik nap elindult a következő párbeszéd e-mailben:
– Rég láttalak.
– Bizony, valamikor össze kéne futni – tettem hozzá reménykedve, hogy ez a közeljövőben megtörténik, mivel érzelmeim még mindig hevesen tomboltak a fiatal srác iránt.
– Mit szólnál, ha ma találkoznánk?
Hatalmasat dobbant a szívem, eszembe jutottak azok a gyönyörű zöld szemei, a barna középhosszú haja, aminek mindig olyan finom illata volt, a puha ajka, és a sok közös emlék. Tudtam, hogy fájni fog a találkozás, de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, látni akartam őt.
– Rendben, én benne vagyok. Mire gondoltál? Mi legyen a program? – Füstölt a billentyűzet a kezem alatt, borzasztóan izgatottá váltam.
– Elvinnélek kocsikázni, ráférne már a járgányra egy kis mozgás, ellustult mostanában.
– Jól hangzik, hol találkozzunk?
– Érted megyek, olyan fél óra múlva ott vagyok, az neked megfelel?

Beleegyeztem, majd egy utolsó e-mailben elköszöntünk egymástól.
"Tényleg jön, találkozni fogunk. " Ezeket a szavakat ismételtem magamban, és fel s alá mászkáltam a lakásban, ki idegelve ezzel anyukámat, és a bátyámat.
Éppen a sminkemmel bíbelődtem, mikor anyu kiabált, hogy szól a telefonom.
– Mély levegő, befúúúj, kifúúúúj – ismételgettem félhangosan, hogy kicsit megnyugodjak.

Egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe, és elégedetten nyugtáztam, hogy a kezdeti állapotból egész jót hoztam ki, röpke fél óra alatt.
Rohantam a telefonhoz, amint odaértem, gyorsan felkaptam, Dani keresett.
– Szia, itt vagy? – Szóltam bele, úgy lihegve, mint aki éppen körbefutotta a Balatont.
– Itt bizony, a hátsó kapunál várlak.
Letettem, felkaptam egy kis tavaszi kabátot, nyomtam egy puszit anyu arcára, majd elindultam lefele.
Mondanom sem kell, hogy a lépcsőházban 4x estem majdnem orra, az izgatottság miatt.