Koncert után
A koncert nagyszerűen sikerült, igazi közönségsiker volt, meg minden. Éva legalább annyira örült Nándor – művésznevén Ned – sikerének, mint ő maga. És elfogadta a megdicsőült zenész pizzameghívását.
Híresen elegáns pizzeriába vitte Ned, sokat, sokfélét és sokáig ettek, olyannyira, hogy mire Éva feleszmélt, már nem volt busz, amivel hazamehetett volna. Egy kis ház egyik szobáját bérelte, néhány kilométerre a nagyvárostól. Nyaranta nemegyszer előfordult. hogy gyalog ment haza este, de mínusz húsz fokban nem mert volna elindulni.. Természetesen Ned azonnal felajánlotta, hogy aludjon nála, és Éva, más hely nem lévén, ahova bekéredzkedhetett volna, elfogadta a hívást.
Ezzel kezdődött minden.
Ned régóta szerette (volna) a lányt, de Éva szíve tele volt gyásszal, amikor megismerkedtek, ezért a fiú éppencsak jelezte neki: itt van, és vár. Idővel jóbarátok lettek, talán több is, de Éva még mindig nem tette meg azt az egy lépést. Ned közel egy éve várt már türelemmel, pedig sok más lány, nő és asszony szívesen foglakozott volna vele – annál több, minél ismertebb lett az együttes, amelyben játszott. Éváról is lekopott már eddigre a bánat, de félt, hogy kapcsolatukat, barátságukat tönkretenné azzal az elhamarkodott (? ) lépéssel. Ha Ned azóta meggondolta magát...
Mindketten zavarban voltak tehát, nem is kicsit, amikor felmentek Ned lakására, ám mindketten erősen titkolták a másik elől. Ned egy hálóing méretű pólót és törölközőt adott Évának, és amíg ő letusolt, megágyazott. Egy szobája lévén, a heverőre, és a kihúzható fotelágyra – ezek után moccanni sem lehetett a bútorok közt. Melyik az enyém, kérdezte Éva, amelyiket választod, felelte Ned, és ő is elvonult fürödni. Aztán lefeküdt, a heverőre, mert Éva már beásta magát az ágyneműbe a fotelágyon, csak az orra, meg néhány hajfürtje látszott ki. Halkan – hátha tényleg alszik már – jó éjszakát kívánt a lánynak, és lekapcsolta az olvasólámpát. Ettől ugyan még nem lett sötét: a városi utcalámpák sárgás derengéssel kíváncsiskodtak közéjük, történik-e valami. Ned régen hozzászokott a fényükhöz, és az utcazajhoz, remekül tudott aludni tőle.
Ezen az éjjelen csupa zagyvaságot álmodtak mindketten.
Ned
fekszem az ágyon, süti a bőrömet az ágynemű, a világ legszebb, legédesebb lánya érintésnyi távolságra alszik tőlem, amikor bementem utána a fürdőszobába, majd' megőrjített az illat, amelyet maga után hagyott, azóta nem is bírtam lecsillapodni, NAGYON KÍVÁNOM, mi lesz, ha nem tudok uralkodni magamon, és felkelek innen, és rávetem magam, jaj, nem lehet, de most a testem mégis lábraáll, egy lépésnyi sincs a két ágy között, és egyre gyalogolok, és Éva csak egyre távolodik... jobb lesz megállni, mielőtt eltűnik végképp, vissza az összeizzadt ágyneműk közé, most megint az orromba tolakodik az az illat, felrobbanok tőle, annyira izgató, mintha öt pár női kéz simogatna, igen, ott lenn is, rafinált módon...
nem nagyon tudok összefüggően gondolkodni, nem látom, de tudom, hogy Éva az, nem lehet más, érintései combhajlatomat kutatják, csiklandós érzés, de most talán az is felizgatna, ha tüzes fogókkal csipkedne, tenyere a zacskómra zárul, masszírozza, dörzsölgeti, ujja betévedt a fenekem vágásába, j... a... j... a másik keze a dákómat dédelgeti, a tövétől a hegyéig, szorítja – lazítja, gyűrűt fon ujjaiból, és a makkom peremét cirógatja, muszáj hangosan nyögni, mindjárt eldurranok, hihetelen ez a lány, NEM AKAROK FELÉBREDNI, ez...
a... szájával is... óÓ... pontosan tudja, hol kell a nyelvével, meg az ajkaival... az ujja megtalálta a fenéknyílásomat, eltűntem az ágyból, egyetlen lüktető gyönyörcsomó vagyok, ezt nem lehet túlélni.. miért hagytad abba, ne...
most meglovagol ez a succubus, kíméletlen lassúsággal engedi testébe az enyémet, megragadnám, ölemre rántanám, de nincs teste, átnyúlkálok rajta, ujjaim bepárásodnak a belőle áradó forróságtól, teljesen körbefog, belső izmai belém harapnak, csípője nehéz, vad lökésekkel hintázik felettem, hallom a saját hangomat, vékony nyüszítést, de már rég nem vagyok ura, nincs semmi, csak a sűrű, nőillatú gyönyör, jajjjjjj... óóóhhh... most... mindjá... árt... és görcsbe rándul az egész altestem, és egy üvöltéssel kirobban belőlem minden, kiürülök, és aztán lezuhanok
Éva
ismeretlen ágyon, ismeretlen szobában, idegen álmok közé süllyedek, arctalan emberek kergetnek, utánam nyúlnak a fák, szívós, vékony léggyökerek fonódnak a bokámra, elesek, nem tudok elkúszni, hanyatt fekszem valami furcsa talajon, leszedik rólam a ruhát, ezek ujjak, Ned ujjai, miért vetkőztet, én nem...
én IGEN, meztelen vagyok, de még mindig lebéklyózva, azokat is szedd le rólam, a vállamat simogatja, a nyakamat, ajkai közé veszi a fülcimpámat, lábaim közt megcsordulnak a nedvek, átölelném, nem tudok mozdulni, csókot lehel a szemeimre, és már látni sem látok, a mellemet csókolgatja, egyik keze a combjaimat nyitja szét, és becsúszik közéjük, kiterített bőr vagyok, simogass MINDENHOL, egyszerre, most, nyelve mellbimbómat csiklandozza, mindkettőt, kutakodó ujjai megtalálták a bejáratot, de nem csúsznak be rajta, hiába kéri izzadt testem, ajkai a hasam bőrén másznak lefelé, kezei a melleimet gyúrják, és már a combjaimat csókolgatja, széttárom a lábaimat, amennyire bírom, és azok elrepülnek, a csókok átköltöznek szeméremajkaimra, és ott mocorognak tovább, ujjai végre benyomulnak testembe, megfeszülök, mintha nem is ujjak volnának, forró vagyok, elégetem, mélyen bennem már elindult a lavina, csak folytassa ugyanígy tovább, lángok lobbannak a bőrőm alatt, nincs levegő, belehalok az élvezetbe, sikolt az ágyékom, izmaim rángatóznak, betakar a parázs, lassan hamvad, vége az álmoknak, pihenni reggelig...
Hogy reggel mi történt, azt majd máskor mesélen el.
Híresen elegáns pizzeriába vitte Ned, sokat, sokfélét és sokáig ettek, olyannyira, hogy mire Éva feleszmélt, már nem volt busz, amivel hazamehetett volna. Egy kis ház egyik szobáját bérelte, néhány kilométerre a nagyvárostól. Nyaranta nemegyszer előfordult. hogy gyalog ment haza este, de mínusz húsz fokban nem mert volna elindulni.. Természetesen Ned azonnal felajánlotta, hogy aludjon nála, és Éva, más hely nem lévén, ahova bekéredzkedhetett volna, elfogadta a hívást.
Ezzel kezdődött minden.
Ned régóta szerette (volna) a lányt, de Éva szíve tele volt gyásszal, amikor megismerkedtek, ezért a fiú éppencsak jelezte neki: itt van, és vár. Idővel jóbarátok lettek, talán több is, de Éva még mindig nem tette meg azt az egy lépést. Ned közel egy éve várt már türelemmel, pedig sok más lány, nő és asszony szívesen foglakozott volna vele – annál több, minél ismertebb lett az együttes, amelyben játszott. Éváról is lekopott már eddigre a bánat, de félt, hogy kapcsolatukat, barátságukat tönkretenné azzal az elhamarkodott (? ) lépéssel. Ha Ned azóta meggondolta magát...
Mindketten zavarban voltak tehát, nem is kicsit, amikor felmentek Ned lakására, ám mindketten erősen titkolták a másik elől. Ned egy hálóing méretű pólót és törölközőt adott Évának, és amíg ő letusolt, megágyazott. Egy szobája lévén, a heverőre, és a kihúzható fotelágyra – ezek után moccanni sem lehetett a bútorok közt. Melyik az enyém, kérdezte Éva, amelyiket választod, felelte Ned, és ő is elvonult fürödni. Aztán lefeküdt, a heverőre, mert Éva már beásta magát az ágyneműbe a fotelágyon, csak az orra, meg néhány hajfürtje látszott ki. Halkan – hátha tényleg alszik már – jó éjszakát kívánt a lánynak, és lekapcsolta az olvasólámpát. Ettől ugyan még nem lett sötét: a városi utcalámpák sárgás derengéssel kíváncsiskodtak közéjük, történik-e valami. Ned régen hozzászokott a fényükhöz, és az utcazajhoz, remekül tudott aludni tőle.
Ezen az éjjelen csupa zagyvaságot álmodtak mindketten.
Ned
fekszem az ágyon, süti a bőrömet az ágynemű, a világ legszebb, legédesebb lánya érintésnyi távolságra alszik tőlem, amikor bementem utána a fürdőszobába, majd' megőrjített az illat, amelyet maga után hagyott, azóta nem is bírtam lecsillapodni, NAGYON KÍVÁNOM, mi lesz, ha nem tudok uralkodni magamon, és felkelek innen, és rávetem magam, jaj, nem lehet, de most a testem mégis lábraáll, egy lépésnyi sincs a két ágy között, és egyre gyalogolok, és Éva csak egyre távolodik... jobb lesz megállni, mielőtt eltűnik végképp, vissza az összeizzadt ágyneműk közé, most megint az orromba tolakodik az az illat, felrobbanok tőle, annyira izgató, mintha öt pár női kéz simogatna, igen, ott lenn is, rafinált módon...
nem nagyon tudok összefüggően gondolkodni, nem látom, de tudom, hogy Éva az, nem lehet más, érintései combhajlatomat kutatják, csiklandós érzés, de most talán az is felizgatna, ha tüzes fogókkal csipkedne, tenyere a zacskómra zárul, masszírozza, dörzsölgeti, ujja betévedt a fenekem vágásába, j... a... j... a másik keze a dákómat dédelgeti, a tövétől a hegyéig, szorítja – lazítja, gyűrűt fon ujjaiból, és a makkom peremét cirógatja, muszáj hangosan nyögni, mindjárt eldurranok, hihetelen ez a lány, NEM AKAROK FELÉBREDNI, ez...
a... szájával is... óÓ... pontosan tudja, hol kell a nyelvével, meg az ajkaival... az ujja megtalálta a fenéknyílásomat, eltűntem az ágyból, egyetlen lüktető gyönyörcsomó vagyok, ezt nem lehet túlélni.. miért hagytad abba, ne...
most meglovagol ez a succubus, kíméletlen lassúsággal engedi testébe az enyémet, megragadnám, ölemre rántanám, de nincs teste, átnyúlkálok rajta, ujjaim bepárásodnak a belőle áradó forróságtól, teljesen körbefog, belső izmai belém harapnak, csípője nehéz, vad lökésekkel hintázik felettem, hallom a saját hangomat, vékony nyüszítést, de már rég nem vagyok ura, nincs semmi, csak a sűrű, nőillatú gyönyör, jajjjjjj... óóóhhh... most... mindjá... árt... és görcsbe rándul az egész altestem, és egy üvöltéssel kirobban belőlem minden, kiürülök, és aztán lezuhanok
Éva
ismeretlen ágyon, ismeretlen szobában, idegen álmok közé süllyedek, arctalan emberek kergetnek, utánam nyúlnak a fák, szívós, vékony léggyökerek fonódnak a bokámra, elesek, nem tudok elkúszni, hanyatt fekszem valami furcsa talajon, leszedik rólam a ruhát, ezek ujjak, Ned ujjai, miért vetkőztet, én nem...
én IGEN, meztelen vagyok, de még mindig lebéklyózva, azokat is szedd le rólam, a vállamat simogatja, a nyakamat, ajkai közé veszi a fülcimpámat, lábaim közt megcsordulnak a nedvek, átölelném, nem tudok mozdulni, csókot lehel a szemeimre, és már látni sem látok, a mellemet csókolgatja, egyik keze a combjaimat nyitja szét, és becsúszik közéjük, kiterített bőr vagyok, simogass MINDENHOL, egyszerre, most, nyelve mellbimbómat csiklandozza, mindkettőt, kutakodó ujjai megtalálták a bejáratot, de nem csúsznak be rajta, hiába kéri izzadt testem, ajkai a hasam bőrén másznak lefelé, kezei a melleimet gyúrják, és már a combjaimat csókolgatja, széttárom a lábaimat, amennyire bírom, és azok elrepülnek, a csókok átköltöznek szeméremajkaimra, és ott mocorognak tovább, ujjai végre benyomulnak testembe, megfeszülök, mintha nem is ujjak volnának, forró vagyok, elégetem, mélyen bennem már elindult a lavina, csak folytassa ugyanígy tovább, lángok lobbannak a bőrőm alatt, nincs levegő, belehalok az élvezetbe, sikolt az ágyékom, izmaim rángatóznak, betakar a parázs, lassan hamvad, vége az álmoknak, pihenni reggelig...
Hogy reggel mi történt, azt majd máskor mesélen el.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szerintem nem illik ide!