Éjszakai szórakozóhely 6. rész

A pultos lányok között az érettebbeket képviselte a maga 29 évével Erika, aki jókat mosolygott az orra alatt, amikor a csajokat vakítottam a pultjánál. Látszott, hogy egy csipettel több ész szorult bele, mint a nagy átlagba. Eleresztettem felé is egy-két bókot néha, de nem nagyon volt pozitív visszajelzés rá. Megcsinálta a munkáját, de tartózkodott minden lazaságtól. Ha volt személyzeti ivászat még a bulik után, akkor se engedett ki nagyon, és a lehető leghamarabb lelépett.

Egy szombat délelőtt rám , hogy baj van, mert este nem tud bejönni dolgozni, de a csütörtöki és pénteki pénzre szüksége lenne hétfőig. Nem örültem, de nincs mit tenni, felhívtam Beát, hogy intézzen valaki beugrót. Hívta is egy barátnőjét, Elvirát, akivel együtt dolgozott régebben. Látásból ismertem, és csak a szükség miatt nem ellenkeztem, hogy ő jöjjön. Elég bizarr látvány volt a körte alakú, agyon barnított hájas teste, amire egy rövid szoknyát és egy olyan szűk felsőt húzott, hogy kibuggyantak az édes kis hurkái a hasánál. Gondolom, meg van győződve róla, hogy valami szédületesen jó nő. Ehhez még társult a beképzelt, ribancos stílusa, szóval kész főnyeremény a csaj.

Kicsit lekezelő stílusban, de végül is normálisan dolgozott. Az viszont biztos, hogy nem lesz itt állandó munkaerő. A hátamon feláll a szőr, ha meglátom. A buli végén, ha jól láttam Peti, a DJ-nek a kocsijába szállt be. Hát megtalálta egymást a két kretén.
Másnap a buli fáradalmait kipihenve, délután elrendeztem az ügyeimet, de egész végig motoszkált valami bennem, hogy elfelejtettem egy fontos dolgot. Este nyolckor be is villant, hogy Erikának nem vittem el a pénzét. Gyorsan , hogy már ülök az autóban és éppen útban vagyok hozzá. Egy társasház volt az általa megadott címen és a harmadik emeleten ő is nyitott ajtót.
– Szia! Gyere be, mindjárt jövök. Ülj le addig valahova – tessékelt be és sietett vissza az egyik szobába.
– Nem akarok zavarni – próbálkoztam, de már csak a csukott szobaajtónak beszéltem.

Becsuktam a bejárati ajtót, és bementem a másik szobába. Vagy tíz percig és gyönyörködtem a minimalista berendezésen. Csak a lényeg, dohányzóasztal, ágy és tévé. Már kezdtem türelmetlenül fészkelődni, hogy itt hagyjam a pénzt és lelépjek, amikor végre óvatosan kiosont a másik szobából és leült mellém az ágyra.
– Bocs, csak most fektettem le a gyereket.
– Hogy mit? Nem is tudtam, hogy gyereked van. – ámuldozok.
– Hát most már tudod.