Amerikai nagynéni

A repülőtéri nyüzsgés megriasztott. Hogy a fenébe fogom én itt megtalálni Mari nénit? És ő hogy fog engem felismerni? Voltam tizenegy – két éves, amikor utoljára látott. Nagyjából tökig érhettem magamnak. Én biztos sokat változtam, ő talán alig.
Gyorsan kiszúrtam magamnak a tömegben. A vonásait megőrizte a kölyök emlékezete, az alakjára nem volt felkészülve a srác, aki állandóan kanos az osztálytársnőire. Szóval Mari egy bombázó volt, jobb a legmenőbb tanárnőnél az isiben. Ha nem tudom, hogy 36, egy tízessel biztos kevesebbnek nézem. A nagyon rövid, fekete miniszoknya eszméletlenül formás lábakban folytatódott. A felül zárt, feszes, fehér póló engedelmesen simult a melleire. Közelebb érve láthattam az anyaghoz préselődő mellbimbóit, és megállapíthattam, hogy nem visel melltartót. A farkam rögtön ébredezni kezdett, tetszik, nem tetszik, ő nem ismer rokoni viszonyokat, a disznó. Még szerencse, hogy a farmeromban úgysem látszik, gondoltam.
– Mari néni? – kérdeztem, mondtam.
– Én vagyok a Tomi, gondolom egy kiskölyköt vártál.
– Hát, ekkorát tényleg nem vártam, mint te. – nevetett rám, és megölelt.
Megkönnyebbültem, hogy nem vesztem el rögtön az első percben. Meg egy kis csalódást is éreztem, olyan igazságtalan, hogy ez a bomba nő, aki ölelget itt, anyám húga, a nagynéném.
Hátralépett, és úgy nézett végig a teljes 185 centimen.
– Kosarazni jöttél, vagy nyelvet tanulni? – a tekintete megpihent egy pillanatra a farmeromon.
– Tényleg nagyot nőttél. – állapította meg, és felnevetett. Talán azon, hogy elpirultam?
– Na, isten hozott Amerikában! – ölelt meg még egyszer. Lehúzta a fejemet, és még egy puszit kaptam tőle, ami egy kicsit elcsúszott, és a szájam sarkát érte. Amíg a csomagokért mentünk, hadarva számolt be róla, hogy Jerry (A férje, ismertem, vele levelezek már két éve, hogy javítsam a nyelvtudásomat. ) üzleti úton van, csak egy hét múlva ér haza, addig ketten leszünk. Legfeljebb majd angolul beszélgetünk, hogy el ne felejtsd, miért jöttél, mondta. Kicuccoltunk a kocsiba, és indultunk Mariék jó hatvan mérföldre lévő otthona felé. Útközben beszámoltam neki az otthoniakról, családi eseményekről. Nem mintha nem hallott volna róluk, mert a nagyi mindent megír a kisebbik lányának, anyu meg a telefonszámlát szokta gyarapítani a húgával folytatott beszélgetésekkel.