Szoba kiadó

Húszonhárom év közös vergődés után végre kimondtuk a bíróságon a BOLDOGÍTÓ NEMet. Még aránylag olcsón megúsztam: a feleségem, igaz, a lányunkat magával vitte, meg az autót is, de a lakást nem, mert azt az én szüleim vették nekem még legénykoromban. Egyedül maradtam tehát egy szépen berendezett háromszobás lakásban Szeged kellős közepén. Anyagi gondjaim nem voltak, elég jól kerestem, mégis valahogy üresnek éreztem az életemet, a visszanyert szabadság, azt hittem, nagyobb örömet fog jelenteni. Újra megnősülni semmi kedvem sem volt, akkor pedig mit kezdjen magával egy 47 éves életerős férfi? Kurvákhoz hordja a pénzét? Nem! Itt van nekem a számítógép, rajta számtalan szebbnél szebb nő, akiket nézve annyiszor verem ki a farkam, ahányszor csak akarom. De ez valahogy nagyon egyhangú megoldás, ennél én több izgalomra vágyom!
És akkor megszületett a nagy ötlet: mi lenne, ha az egyik szobát kiadnám – szexuális szolgáltatás ellenében?!
A következő apróhirdetést adtam fel:
SZÉP SZOBA SZEGED KÖZPONTJÁBAN SZEGÉNYEBB SORSÚ EGYETEMISTA LÁNYOKNAK KIADÓ. LAKBÉR MEGEGYEZÉS SZERINT. ÉRDEKLŐDNI... stb.
Tapasztalatlan voltam e téren, nem is sejtettem, hogy mit zúdítok a nyakamba. Sokan hívtak telefonon, s a legkülönbözőbb kérdéseket tették fel: Hol fekszik a lakás, van-e benne központi fűtés, hány személy veheti ki, mikor lehet megnézni, mikortól kiadó, van-e a lakásban macska vagy zongora (mert mindkettőre allergiás vagyok), magammal vihetem-e a kutyust, a kanárit, a görényemet? stb. (Még csak az hiányozna! ) A legtöbb érdeklődő az árra volt kiváncsi, meg hogy mit kell az alatt érteni, hogy “lakbér megegyezés szerint”? Erre én azt válaszoltam, hogy jőjjönek el, nézzék meg, s a többit majd személyesen megbeszéljük. Elkezdtek szállingózni, s én már nagyon megbántam, hogy ilyen őrültségbe fogtam. Hogy bökjem ki, hogy tulajdonképpen mit akarok? Jótékonykodni, de nem teljesen ingyen.
Aki az anyukájával jött, annak azt mondtam, hogy elkéstek, aki meg egyáltalán nem tetszett, annak jó magasra emeltem a tarifát, s azzal ijesztettem el. A csinosabbaknak nagy körülményesen előadtam, hogy a szoba teljesen ingyenes – fútéssel, világítással, konyha – és fürdőszobahasználattal együtt – ellenben minden héten kétszer le kell velem feküdni. A reakció különböző volt: egyesek fel sem fogták, hogy mit akarok, mások csak elmosolyodtak, megint mások pedig sarkon fordultak és dühösen távoztak:
– Mit nem képzelsz, te, vén hülye?! – kiáltották.