Transzmutáció 2. rész

Az ébredés fájdalmas és szégyenteljes volt. A fejem hasogatott, fenekem nyilallt, gyomrom görcsölt. Nemcsak egyszerűen büdösnek, hanem szennyesnek, romlottnak éreztem magam. Ekkor jött be Denis, és láttán újra megdobbant a szívem. Tépett, szűk fekete farmer és színes atlétatrikó volt rajta. – Megmutatottam hol a fürdő – intett és én engedelmesen követtem. Jó félóra múlva már a tegnapi mocsoktól (legalábbis testileg) megszabadulva ültem mellette egy mekiben.
– Szar érzés mi? – kérdezi együtt érzően.
– Nagyon. Te is...
– Aha. Miután először csináltam, napokig furdalt a lelkiismeret, még az öngyilkosságra is gondoltam.
– Rég volt?
– 13 voltam, külföldön történt, a szüleim szokás szerint egymás szapulásával voltak elfoglalva így szabadon csellenghettem. Az egyik vendég észrevette rajtam, hogy más vagyok, mint a korombéli srácok. Elcsábított, leitatott és megdugott. Először még védekezhettem azzal, hogy részeg voltam, de másnap már én mentem hozzá hogy felkínáljam magam. Azok voltak a legszebb és a legborzasztóbb napok az életembe.
– És utána?
– Rájöttem, hogy bár nem kell nagydobra vernem, nincs miért szégyenkeznem a vágyaim miatt. Neked is döntened kell majd.
– Azt fogom tenni! – álltam fel határozottan. – Mennem kell.
– Látlak még? – fogta meg a kezem.
– Nem tudom – lágyultam el meleg érintésétől – komolyan nem tudom.

Három napig bírtam. Sürgettek a határidők, és beletemetkeztem a munkába, mert német főnököm igazi „kapo”-ként irányította az irodánkat. Szombat este mentem le. Először be sem akartak engedni, azt mondták, hogy zártkörű buli van, de mikor felmutattam a nadrágzsebembe talált kártyát (talán Márk, vagy Denis adhatta... nem emlékszem), nem akadékoskodtak tovább.
Bent, a már megszokott félhomályban villogó fények és szokatlanul nagy tömeg fogadott. Én nem sokat láttam, de engem sokan észrevettek, mert mire eljutottam a bárpultig már ketten is felkértek táncolni egy harmadig meg jó keményen belecsípett a fenekembe. Kezdtem rájönni milyen érzés lehet a szexi csajoknak végigmenni nyáron, az utcán. Én mindenesetre élveztem, hogy kellendő vagyok. Egy Red bullt kértem, amikor a mellém furakodott izompacsirta a combomra tette a kezét.
– Van nálam erősebb is cicuskám – mutatta fel a sokszínű pirulákkal teli zacskóját. – Csak kérned kell.
– Ingyen? – mosolyodtam el.
– Felkérhetlek táncolni? – vigyorgott ő is, és a kezembe pattintott egy kis kék valamit.