Egy egyéjszakás Kaland

Egy pillantása elég volt ahhoz, hogy a jól ismert bizsergést előtúrja onnan, ahova ezt előző alkalommal elrejtettem. De valahogy talán akartam is, mióta megláttam. A szememet le sem tudtam venni róla, a melleire feszülő vörös felsőről, ami alatt a csupasz hasa tökéletesen táncolt a zene ütemére. A hasán feszülő bőrt egy szobrászművész sem csiszolhatta volna szebbre és a vékony csíkban folyó verejtékcseppeken megcsillant a szoba halovány fénye. A kis nadrágja inkább volt öv, mint nadrág. Egy mozdulatomba került volna, hogy leszakítsam, és megnézhessem a formás seggét, a feszülő izmokat rajta és a vörös csipke bugyiját, ami már így is kikacsingatott, mintha hívna, mintha üvöltene azért, hogy lerántsam. És a szája, a vörösre festett ajkai, ahogy felnevetett.

Magam előtt láttam, ahogy a puha forró ajkak között becsúszom a szájába és a torkáig érek... és minél inkább próbáltam ellenállni a csábításnak, az annál inkább a hatalmába kerített. A csípője mozgását figyeltem és azt kérdeztem magamtól, vajon akkor is ilyen kecsesen mozogna-e, ha benne lennék... Végül annyira lüktetett a férfiasságom és a kéjvágy annyira égette a torkomat, hogy egyszerre öntöttem le a -t a torkomon és nyomtam át magam a tömegen. Eltoltam az útból az egyik magát nagycsávónak tartó és úgy magamhoz szorítottam, hogy megérezhette a nadrágomat feszítő farkamat. Arra számítottam, hogy elhúzza magát, amit a legtöbben tesznek, ehelyett felnézett rám és a szemembe nézett azokkal a zöldes szemeivel. A harmatos fűnek van ilyen színe, bár egy leheletnyi barna is keveredett bele. Ellépett mellettem, kézfejével a nadrágom domborulatát súrolta és elindult az egyik ajtó irányába. Nem kellett, hogy mondjon semmit, mentem utána. A tekintetem találkozott Mike tekintetével, aki elismerően kacsintott és tett egy mozdulatot, ami annyit tett „csak ne az én szobámban”.

A lépcsőn várt. A tömeg még itt is nagy volt, de a lépcső tetején már csak a párok álltak, akik próbálták egymás száját felfedezni, de nem merészkedtek ennél tovább egy idegen házban. Én már kiismertem magam, így hamar átvettem a vezetést és az egyik legfélreesőbb szobába vezettem. A kattanást, ahogy elfordítottam a kulcsot a lyukban csend követte.