Szellemidézés 1. rész

Péntek estére csak kevesen maradtak a koleszban a lányok közül. A mi részünkön is csak négyen maradtunk. Én csak másnap délelőtti vonattal akartam hazamenni, Ildi a mellettünk lévő szobából szombaton találkozik majd a palijával, és együtt mennek haza. Évi és Viki pedig nem is akarnak hazamenni, úgymond tanulni maradnak itt. Persze valami buli is lesz vasárnap...
Én egyedül maradtam a négyágyasban, az egyetlen szobatársam, Timi, is elment a pasijával valahová. Nekem nincs fiúm, még eddig nem is volt. Igazából voltak alkalmi próbálkozók, de mindent elutasítottam, a lányok szerint túlságosan is az igazit keresem.
Persze mivel csak négyen voltunk hamar megbeszéltük a csajokkal, hogy bútorozzunk össze nálam, ott úgyis van annyi hely. Vacsoráztunk, zuhanyozunk, nevetgéltünk, dumáltunk. Persze Évi nem bírta ki, hogy ne turkáljon Timi cuccai között. Timi történésznek tanult az egyetemen, és a sámánizmusról készült szakdolgozatot írni.
Évi talált is egy könyvet, amelynek Szellemek és egyéb túlvilági lények különféle korokban volt a címe. Persze belelapozott, és nagy mosolygások közepette olvasott fel néhány mondatott. Persze ő fizikusnak készül, az ilyen nem materiális dolgok teljeséggel hidegen hagyják.
Szóval ott lapozgatta a könyvet, és egyszer nevetve mondta:
– Gyertek lányok, ezt látnotok kell a "lángoló faszú szellem" – és kitette a könyvet az asztalra.
Ahogy megnéztük az egyik oldalon egy rajz volt egy férfiról, akinek tényleg mintha lángok ölelték volna körül a hímvesszőjét. Egyébként egy jóképű izmos meztelen férfi volt lerajzolva. Évi fel is olvasta a képhez tartozó cikket.

E szerint gróf Dwollany egy moldva gróf volt, aki az első éjszaka jogát kihasználva minden ifjú nőt a grófságban magáévá tett. Kastélya ablakából minden éjjel a gyönyör sikolyai hallatszottak ki. De mint oly sokakat, őt is utolérte a végzet, mikor az egyik szomszédos földesúr asszonykáját részesítette örömökben, rajta kapták, megölték, és testét elégették. A legenda szerint szelleme nem nyugodhatott meg, és bárki megidézheti. A megidéző versike is le volt írva, de Évi ezt nem olvasta fel már nem bírta a nevetésünktől.