Fiatal kedves

Magamról annyit, hogy huszonegy éves srác vagyok, Robinak hívnak, szeretek a lányokkal meg a számítógépekkel foglalkozni. De azért ha lehet, akkor inkább a lányokkal. :)
A nevek a valóságban is ugyanezek, de a helyet nem írom le, mert nem túl nagy a mi alföldi városkánk. Na de kezdjük.
Egy borongós téli napon kezdődött 2001 karácsonya után.
Történt, hogy a velünk átellenben lakó család beruházott egy számítógépre. Nem túl komolyra, mert egy alföldi három gyerekes családnak nincs (sajnos) komoly anyagi háttere.
Mivel abszolút amatőrök voltak, természetesen két nap múlva már meg is keresett a három anyja, Erika, hogy át tudnák-e menni megnézni a gépet, mert nem tudják, hogy mi a baja. Ezen a területen én vagyok az ügyeletes szakértő, mert nekem van a környéken a legrégebben gépem. Hát átmentem. Minimális probléma volt, nem okozott gondot a megoldása. Telepítettem nekik még néhány játékot is, aztán nekifogtam elmagyarázni nagy vonalakban, hogy miként is kell használni a gépet. Ahogy az lenni szokott, nem értették meg elsőre. Így hát az átmegy – leül – elmagyaráz rendszer még jó párszor lejátszódott. Menet közben a legidősebb gyerek, Niki, egyre gyakrabban kezdett el úgy játékosan kötözködni. Nem igen foglalkoztam vele, mert igaz, hogy jól néz ki, de akkor is csak tizennégy éves (Nekem legalábbis tetszett: egészen sötétbarna, már – már fekete haj, zöld szemek, kb. 150 cm magas, 40 kg, félalmányi, feszes mellek apró bimbókkal. Ennyit tudtam kivenni a pólóján keresztül. Feltételeztem, hogy felnőtt korában igen jól fog kinézni. ). Én inkább csak amolyan tinis csínytevéseknek véltem ezeket a megmozdulásait. Néha azért játékosan megfenyegettem, hogy vigyázzon, mert addig csikizem, amíg be nem (nagyon csiklandós), de nem igen tartottam be a szavam. Főleg amiatt, mert beszéltünk már párszor, de annyira nem éreztem közelinek a köztünk lévő kapcsolatot, hogy be is váltsam, amit ígértem, noha az anyja biztos nem szólt volna meg érte. Elég nyitott teremtés. Kb. a harmincas évei elején járhat és sokat ökörködött a gyerekeivel.
Ez így ment egy jó ideig, közben nekem elérkezett a vizsga ideje, így szinte állandóan otthon voltam. Niki, miután megtudta, hogy jelentős zenekészlettel rendelkezem, elkezdett hozzám átjárni, hogy válogasson a számok közül, és megbeszéltük, felírom neki cd – re.