A valóság határán

Sziasztok, szeretném nektek elmesélni hogyan is kerültem igen közeli kapcsolatba az egyik tanárnőmmel! Éppen csak betöltöttem a 18-at mikor mindez megtörtént, akkor már közel 4 éve volt osztályfőnököm és angol tanárom. Gyűlöltem, mint tanárt, de mint embert annál jobban szerettem. Az idő múlásával azt vettem észre, hogy szinte szerelmes leszek gyönyörű barna szemébe, kislányosan csábító mosolyába és persze anyáskodó jellemébe. Azonban ezeket a gondolatokat mindig elhessegettem, hiszen anyám lehetett volna maga 40 életévével, sőt férje és gyereke volt. Nem egyszer kaptam magam azon, hogy az ő gondolataira maszturbálok, pedig nem volt tradicionális értelemben vett szép nő, sőt súlyával mindig is problémái voltak, de az a gyönyörű arc, engem ezzel megvett magának. Idővel egyre közelebb kerültem hozzá, órákon és órán kívül is próbáltam vele figyelmes lenni, amiért ugyan igencsak kinéztek, de másképp soha nem jutottunk volna el a mai történetünkig. Készültem a nyelvvizsgámra és szorgalmam hatására felajánlotta, hogy külön órákat is tartana nekem, de maximum hétvégén hisz mindketten csak akkor értünk rá, hogy hosszabb időt együtt tölthessünk. Izgatottan vártam az első szombat reggelt, de ahogy egyre közelebb kerültem, az idő is egyre lassabban telt, végül leszálltam a vidéki kisvárosban ahol tanultam, illetve a tanárnőm lakott. Szépen nyugodtan bandukoltam a háza felé, nem volt nehéz megtalálni. Becsöngettem, a szívem már a torkomban dobogott, ekkor nyílt az ajtó.
– Szia, Dávid, hát megjöttél? – kérdezte, ragyogó mosolyával az arcán, szőke tincsei felkötve, ami eleve a gyengém. Nem tudtam mit kezdeni, már akkor is felizgult állapotban voltam, de gyorsan kinyögtem a választ.
– Csókolom Edit tanárnő, igen megérkeztem! – motyogtam, mire betessékelt.
– Itt lerakhatod a kabátod! Jajj, és kérlek, tegezz, hétvége van, most csak olyanok vagyunk, mint barátok, akik segítenek egymásnak! – magyarázta, kicsit furcsán hangzott, de örültem, hogy ennyire beenged a privát szférájába. – valamivel?
– Nem köszönöm! – utasítottam el a felajánlást. – Inkább kezdjünk bele a felkészülésbe! – kértem és egyből bele is merültünk az angol nyelv rejtelmeibe, így hogy csak ketten voltunk kifejezetten jól magyarázta az általam nem értett pontjait a tananyagnak, így hát maga a tanulás sem maradt el.