Sonny Solo 1. rész - Az interjú

18 éves vagyok és Mount Shop plázában dolgozok az egyik élelmiszer boltban, árufeltöltőként. Mindennap este héttől kilencig edzésen vagyok, ahol megpróbálom fenn tartani a jelenlegi sportos alkatomat.
Egy ilyen edzés végén jött hozzám az egyik jó barátom, Marco, aki egy hirdetést adott a kezembe, amiben az állt, hogy férfi modellt keresnek egy új magazinhoz.
– Feltétlenül menjünk el – mondta.
Mikor hazaértem, azonnal regisztráltam a honlapon és másnap reggel jött is az email, amiben egy interjúra hívtak meg.

Csütörtök tizenkettő óra volt az időpont, de már háromnegyedkor a magazin épületében voltam. Odamentem az információs asztalhoz, ahol elmondtam miért is jöttem, mire a fekete biztonsági őr felküldött a harmadik emeletre, ahol majd útba fognak igazítani.
A lift mindegyik oldalában láttam magam, és úgy döntöttem, hogy kisimítom a kinézetem. Megigazítottam a fekete, vékony nyakkendőm, a hosszú ujjú, fehér ingem, ami szépen követtem a testem vonalait, majd megvizsgáltam a lábszárnál szűkített, fekete farmernadrágomat és végül a sötétvörös cipőmet. Egyáltalán nem úgy néztem ki, mint egy árufeltöltő, de nem is akartam úgy kinézni, mert akkor nem hiszem, hogy kapnék munkát.
A lift ajtaja előtt igazítottam meg a rövid – 3 centi hosszú –, égnek álló hajamat, ahol észrevettem, hogy valójában izgulok, pedig nem vagyok egy parázós típus. A borostámmal nem foglalkoztam, de nem is volt már időm, mivel nyílt az ajtó és egy hatalmas előtérben találtam magam. Középen egy üresen álló, U-alakú, fehér kanapé terül el, majd néhány méterrel utána egy barna ajtó, ami mellett a szőke hajú titkárnő ült az asztala mögött, melyen még kettő hölgy támaszkodott.
Ahogy közeledtem kicsit zavarba jöttem, mivel a tekintetük megakadt rajtam és feltűnőbben nem is nézhettek volna. Mikor odaértem elmondtam a titkárnőnek ugyanazt, amit az információsnak, mire felállt és belépett az ajtón. Ezalatt az egyik nő a körmét fogai közt tartva méregetett, miközben a másik a szemüvegét lehúzva nézett a szemembe. Nem tudtam mást tenni, minthogy elmosolyodjak; ezután viszont el is fordultam.
A titkárnő mondta, hogy bemehetek, majd egy gyors "köszönöm" után már léptem is be az ajtón.
– Szép napot kívánok! – csuktam be magam mögött az ajtót.
– Üdvözlöm! – állt fel a nő – Tara Reynolds – nyújtotta a kezét.
– Sonny Solo.