A borosgazda 5. rész

A boraink szépen elforrtak, jött a fejtés ideje, hogy Márton napját újborral köszönthessük.
Nem bírtam egyedül a munkát, muszáj volt segítséget szerezni. Nagyi egy régi ismerősét ajánlotta, Gyula urat, aki szerencsére kötélnek állt. Ő volt az első alkalmazottunk, bár nem volt fiatal, mégis nagyon jól jártam vele. Gyula úr egy ezermester volt, mindent megszerelt, megjavított, bármilyen járművet elvezetett. Ez nagyon jól jött, mert a TSZ összeomlása előtt még sikerült egy MTZ-traktort is kiprivatizálnunk nagyon sok hozzávaló adapterrel. Kellett még egy ember, Gyula úr Valit ajánlotta, aki már régebben is dolgozott itt, és ismeri az itteni feladatokat. Vali a negyvenes évei elején járt, arányos alakja volt, bár a késő őszi öltözet nem sokat engedett megmutatni belőle. Így hárman dolgoztunk a pincében, nagyit kíméltem, ő csak főzött ránk. A borfejtés után hívtam egy kádár mestert, aki rendbe tette a rossz hordóinkat, Gyula és Vali neki segítettek. Én közben szállítottam egy tíz éves Barkasszal a vevőinknek, és próbáltam új helyeket keresni ahova betörhetünk a borainkkal. Szervezni kellett az építkezés folytatását, anyagért, iparosért futkosni. Igaz kívülről már kész volt az épület, de belül még volt mit tenni. Mozgalmasan teltek a napok, azt vettük észre nyakunkon a karácsony. Embereimet szabadságoltam az ünnepekre, természetesen mindketten vihetek haza, ez volt az én karácsonyi ajándékom nekik.
Karácsony előtti héten a nagyi bejelentette, hogy vendéget hívott az ünnepekre.
– Ki az? – érdeklődtem, hisz alig ismertem néhány rokonunkat.
– Ágnes nénéd ismét megözvegyült, és haza költözött Németországból. Gondoltam meghívom pár napra, biztos nagyon magányos lehet – mosolyodott el.
– Nagyi, őszintén mit kell tudnom erről a kedves rokonról.
– Csak röviden, Ágnes az unokahúgom apai ágon. Jóval fiatalabb nálam, de nem mai csirke már, szerintem már ő is elhagyta a hatvanat. Állítólag jól tartja magát, nagyon ad a kinézetére, kell is hiszen világéletében a pinájával kereste a kenyérét. Soha nem dolgozott, mindig eltartották a férfiak. Négyszer volt férjnél, háromszor megözvegyült, és egyszer elvált, van mit a tejbe aprítania. Ezek ellenére én mindig nagyon kedveltem, mert soha nem akart többnek látszani, mint ami. Meglátod közvetlen, és barátságos, és nagyon jó humora van.