Szólj a Ferinek!

Akkoriban már elég sok problémánk volt az együttléteink során.
Azt gondoltam, talán sikerült megújulni a kapcsolatunkban, hisz egyre-másra próbáltuk ki az érdekes, izgalmas praktikákat, nem kevés pénzt áldozva az akkor igen drága sex – és pornóirodalomra, főleg újságok formájában.
Azok a '90-es évek...
Jutka nagyon jó tanítványnak bizonyult, hamar a magáévá tette az újszerű élményeket, alig volt újdonság, amit ki ne próbáltunk volna!
Csak hát megvoltak a korlátaink, akkor!
Ezek pedig inkább anyagi korlátok voltak. Nem bírtunk befizetni drága külföldi nyaralásra, sem itthoni luxus, speciális szolgáltatásokat nyújtó szállodákba.
Maradt tehát az otthoni környezet, az pedig nem volt mindig olyan gazdag ingerekben, mint amilyeneket ezek az újságok leírtak!
De az én nőmet nem olyan fából faragták!
A női praktika mindenre talál megoldást, még egy teljesen kihűltnek hitt kapcsolatra is!

Egyik este éppen javában akcióztunk, kedvenc pozíciómban, hátulról gyömöszöltem a nőstényemet, oldalt fekve –, hirtelen megfordul, és azzal vágott mellbe:
– Nekem kell egy f@sz!
Látta az értetlenségemet az arcomon, ezért megismételte:
– Kell egy másik f@sz, hátulról, a tiédet meg szopom közben. Elegem van abból, hogy az ujjamat szopom b@szás közben!
– Akkor fordulj meg, és bekaphatod – mondtam, kedvenc francia pozitúránkra utalva!
– Az nem ugyanaz! – vágta rá gyorsan –, a nyelved kevés, attól csak jobban felizgulok!
– Azt hittem, élvezed!
– Persze hogy élvezem, de f@sz kell, attól mennék el rendesen! Legalább egyszer, egy jókora szerszám!
Bírtam ezt a fajta állatságát! El is tudtam képzelni a látványt, amint rábukik egy f@szra, érdekes módon, nem is azon fantáziáltam, hogy engem szop közben, hanem azon, hogy végignézem, amint leszopja valakinek a méretes f@szát, amint közben turkálja a haját a manus! Én meg közben hátulról adagolnám a nyelest, markolászva a gyönyörű melleit!
Igen, ezt elviselném, gondoltam!

Ott feküdt tehát velem szemben, pucéran, mellei hozzám értek, és szinte lihegte kéjsóváran:
– Az a baj, hogy nem ismerünk senkit! – mondta lehangolóan.
– Na és, hogy gondolod – kérdeztem, eljátszva a gondolattal, hátha ezzel felhergelem kissé –, ő döfne téged, vagy én téged? Melyikünket szopnál?
Erre felnyögött, megfogta a farkam, és már lihegte is:
– Nekem kell mind a kettő! A tiéd is, meg még azon kívül másik is, amennyi csak van! Kell mindenhová egy f@sz!