Vonaton

Kicsit furcsa volt a kocsi üressége. A vonat ilyenkor rendszerint tele volt a Sanderson bentlakásos iskola diáklányaival, akik élénk csevegésükkel zavarták a többi utazó nyugalmát. Ma viszont az egész vonat kihaltnak tűnt, csak itt – ott bámult ki egy arc kifejezéstelenül az ablakon.

Madeleine végigsétált a peronon az utolsó kocsi nyitott ajtajához. A magas sarkú cipője kopogott a betonon, a haját pedig a kis vidéki állomáson átsüvítő szél borzolta. Ő volt az egyedüli várakozó utas a peronon. Az állomásfőnök türelmetlenül várta hogy felszálljon végre és indíthassa a vonatot.

Az utolsó kocsi is üresnek tűnt. Madeleine becsukta maga mögött az ajtót és helyet foglalt az egyik első ülésen, majd telefonját elővéve az üzeneteit kezdte olvasni. A mozdony hidraulikus zajok és dízelfüst kíséretében életre kelt. A vonat erősen megrándult és mozgásba lendült.

– A francba... – dühöngött Madeleine, amikor a rándulástól a telefon kiesett kezéből, majd a szoknyáján lecsúszva eltűnt az ülése alatt.

– Semmi gond. Megvan! – mondta egy lágy hang.

Madeleine meglepetésére egy fiatal lány arca jelent meg az ülések közti rés felett. Hosszú fekete haja selymes fürtökben lógott a vállára.

– Itt van. – mondta a lány, majd egy pillanatra eltűnt. Megkerülte az őket elválasztó ülést és Madeleine – nel szemközt helyet foglalva folytatta:

– Nem tört el. Azt hiszem nincs semmi baja.

Madeleine hálásan vette el a telefont. Felismerte a lányon a Sanderson fekete szoknya – fehér blúz – zöld nyakkendő egyenruháját és újra eszébe jutott, hogy vajon miért nem lát most belőlük többet.

– A többi diák hol van? – érdeklődött miközben a telefonját a blézere zsebébe csúsztatta.

– Már elmentek. Ma hamarabb véget ért a tanítás, de nekem még volt pár elintézendő dolgom.

Madeleine vállat vont és elmosolyodva azt mondta:

– Valaha én is a Sanderson – ba jártam. Mindig is bántam hogy egészen tizennyolc éves koromig itt kellett lennem. A szabályok és a hagyományok annyira idejétmúltnak tűntek.
Legszívesebben kiíratkoztam volna és elmentem volna valamelyik koedukált iskolába, ahol fiúk is lettek volna.

A mondatát kis kuncogással fejezte be, de a lány közömbösen nézett rá vissza.