Nagy Ő 3. rész

A nap nagy részében nyakig voltam a munkában, alig láttam Fatimát. A szokásos hétfői bolondokházában még ebédelni sem jutott időm, nemhogy benézni az irodájába. Minden sürgős volt, mindenki türelmetlen, Móni meg a kórházban, szóval a három emberre kiosztott munkát most ketten kellett intézzük Ágival, és mivel én voltam a legképzettebb hármunk közül, rám jutott a munka neheze. Délután háromra már kitartóan, tompán lüktetett a fejem, és ölni tudtam volna egy szendvicsért, de még mindig volt két weboldalam, amiket a legújabb WordPressre kellett optimalizálni, és biztos voltam benne, hogy nem fogom tudni befejezni ötig. Túl bonyolult és hosszú volt a forráskód, mert az az idióta, aki írta (vagyis én), mindenképpen külön layoutot akart tabletre és okostelefonra is, ahelyett, hogy megelégedett volna egy egyszerű, css-ből irányított responsive designnal. Utálom, hogy utólag mindig bebizonyosodik, hogy a lustábbak járnak jobban, a buzgómócsingok meg dolgozhatnak duplán. Fenébe. Ráadásul a legnagyobb konkurensünk, a Quellecodex megint ötven százalákos kedvezményt kínál új klienseknek egy éven keresztül designra és hostingra egyaránt, mintha megérezték volna a vérszagot, most hogy emberhiányban vagyunk. Reggel óta már két megrendelőt vesztettünk miattuk, és várhatóan lesznek még, akiket sikerül majd átcsábítaniuk. Csak tudnám, hogy engedhetik ezek meg maguknak, hogy ennyit veszítsenek, mikor a milyenkhez hasonló forgalomm mellett kb kétszer annyi emberük van, mint nekünk...
Kinéztem az ablakon, és már mozdultam is, hogy kimenjek venni legalább egy csokit az automatából, hogy el ne ájuljak az éhségtől, mivel a reggeli fél adag sonkás rántotta óta még egy falatot sem ettem, amikor hirtelen megakadt a szemem valamin és a mozdulat felénél megmerevedtem, mint egy szobor. Az ablakomból tökéletes rálátás nyílt a parkolóra, és mint a mai nap folyamán már többször is, most is arra a bizonyos fehér Volvóra tévedt a tekintetem, amelyik a bejárattól kicsit távolabb, az első sorban állt az árnyékban. Valahogy jól esett emlékeztetni magam arra, hogy tegnap óta járok valakivel, hogy olyasvalami történt velem, amire álmomban sem számítottam volna: szerelmes lettem. Most azonban valami egész másféle érzés kerített hatalmába, amiben csak annyi közös volt a szerelemmel, hogy ezt sem éreztm már évek óta, egyébként mindenre vágytam csak erre nem.