Nagy Ő 2. rész

Másnap reggel, ahogy kinyitottam a szemem, a hajnal első sugarainak fényében akár azt is hihettem volna, hogy mindent csak álmodtam, annyira ellent mondtak a történtek minden addigi tapasztalatomnak. Minden teljesen álomszerűnek tűnt, túl tökéletesnek, túl jónak ahhoz képest, amihez eddigi életem során hozzászoktam. Pedig nem volt álom, nagyon is valóságos volt minden, ezt már akkor igazi megkönnyebbüléssel nyugtáztam, amikor kinyitottam a szemem és körülnéztem. Öt óra lehetett, és épp csak annyi fény volt a szobában, hogy kivehetőek legyenek a tárgyak körvonalai. Fatima még mindig édesen aludt mellettem a vastag szőnyegen, forrón és meztelenül, ajkai kissé szétnyílva, egyik keze a feje alatt, a másik a csípőmön. Megint végigjárt a tekintetem a gyönyörű kreolbarna testen, a hibátlan, bársonyos bőrön, a telt idomokon, és megint rámtört az érzés, hogy ez csakis álom lehet, de ha nem is álom, egész biztosan elnéztem valami fontosat, kell lennie valahol egy hibának az egyenletben, ami mindent elront, ami igazolja, hogy egy lúzer vagyok, akinek minden kapcsolata halálra van ítélve, még mielőtt elkezdődne. Egyszerűen nem lehet minden ilyen tökéletes. A való életben ilyen nincs, maximum egy romantikus filmben. Eltűnődtem, hogyhogy senkije sincs egy ilyen nőnek. Csak feküdtem ott, bámultam a plafont a behúzott függönyök között beszűrődő derengésben, hallgattam Fatima egyenletes lélegzését, és próbáltam megemészteni a hétvégén történteket, amik alapjában forgatták fel megszokott agglegényéletemet. Valahol odakint egy utcaseprőgép búgott, pár utcával távolabb felharsant egy sziréna. Eszembe jutott, hogy én is több mint egy éve együtt dolgozom vele, és eddig fel sem tűnt, hogy ilyen jó nő, hogy ilyen kedves, figyelmes, és érzékeny. Egyáltalán észre sem vettem, mint nőt, talán azért mert a felettesem, talán mert ő fekete én meg fehér vagyok, vagy mert túl magas hozzám, de talán sokkal inkább azért, mert soha nem öltözött kihívóan, soha nem viselt feltűnő sminket, vagy parfümöt, mintha, egyenesen ő nem akarná, hogy felfigyeljenek rá... Talán történt vele valami a múltban, ami miatt nem akarja, hogy észrevegyék? Ez hülyeségnek tűnt így elsőre, de jobban belegondolva nem teljesen lehetetlen, hisz nem tudok róla szinte semmit, azon kívűl, amit azidő alatt láttam, vagy hallottam az életéből mióta együtt dolgozunk. Az meg meglepően kevés.
Fatimára néztem a félhomályban. Az arca így álmában semmit nem adott vissza a kemény kisfőnök ellentmondást nem tűrő lényéből, inkább olyan volt mint egy alvó kislány. Az érett női vonások angyalian kisimulva, békésen, szinte ártatlanul festettek a gyér fényben. Az ajkaira nézve akaratlanul is elmosolyodtam ahogy eszembe jutott, mennyi nő szeretne ilyen telt ajkakat, és pumpáltatja tele minden szarral a száját, hogy aztán ahelyett, hogy tényleg elérné a megálmodott eredményt, úgy nézzen ki, mint egy gumikacsa. Nem bírtam ki, hogy ne hajoljak közelebb, és érintsem meg a számmal az ajkait, annyira kívánatosak voltak a derengő fényben. Az érintése most is elvarázsolt, kellemes borzongás futott végig a testemen, és éreztem, hogy lassan elönt a forróság már annyitól, hogy összeért az ajkunk. Mikor éreztem ilyet utoljára? Egyáltalán volt olyan nőm, aki ilyen hatással lett volna rám, tűnődtem. Nem tudtam felidézni, hogy lett volna bárki, aki csak megközelítette volna ezt a szintet. Megmozdult, sóhajtott egyet, de nem ébredt fel, így óvatosan levettem a kezét a csípőmről és halkan felálltam, vigyázva, hogy fel ne ébresszem. Megnéztem a telefonomon hány óra va. Fél hat... Kilencre kell beérjünk, akkor addig még bőven van idő kávéra meg reggelire, gondoltam.
Kimentem a konyhába, úgy, ahogy voltam, meztelenül, és kinyitottam a hűtőt, gondoltam hátha van itthon néhány tojás, amiből csinálhatok egy rántottát. Végignéztem a : sonka, tojás, tej, gyümölcslé, néhány doboz joghurt... Van itt minden, ami kell, gondoltam, és neki is láttam egy jó kis sonkás rántotta elkészítésének, közben bekapcsolva a kávéfőzőt, és feltérképezve a konyhát, csak úgy, teljesen ösztönösen. Minden kézre áll, minden nagyon logikusan elrendezve, tisztaság és rend mindenütt. Sokat elárul egy emberről, hogy milyen a konyhája, gondoltam. Már majdnem kész is voltam, amikor meghallottam Fatima lépteit mögöttem. – Ha tudtam volna, hogy ilyen kis házias vagy, már korábban lecsapok rád – mondta, miközben hátulról átölelt, állát a vállamra téve, hajával a fülemet csiklandozva. Ő sem vett fel semmit, és ahogy hozzámsímult, érezve a hozzám nyomódó melleit, a teste forróságát, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy újra magamévá tegyem, ott helyben. Megfordultam, és szenvedélyesen szájon csókoltam, érezve ahogy forró hullámokban fut végig a testemen a kellemes borzongás. Fatima a tarkómon átkulcsolva a kezeit, ugyanolyan szenvedélyesen de közben mégis őrjítően gyengéden csókolt vissza, aztán eltolt magától. – Isteni lenne megint szexelni veled édes, de most reggelizünk, megisszuk a kávét és beszélnünk kell, ráadásul mindezt úgy, hogy kilencre be is kell érjünk az irodába. Külön. – ez már a kisfőnökös hangja volt, és nem nagyon tetszett. Levette a sonkás rántottát a tűzhelyről, és az asztalra tette, majd töltött egy-egy csésze kávét, és leült. – Csüccs. – intett a másik szék felé mosolyogva, élvezettel fixírozva a farkam, ahogy a székhez léptem és leültem. – Aranyos vagy, hogy csináltál reggelit – tette hozzá belekortyolva a kávéba.
– Minek is kell külön bemennünk az irodába? – kérdeztem, kicsit sértődötten, bár abszolut egyetértettem, csak zavart, hogy engem meg sem kérdezve döntötte el, hogy nem kötjük senkinek az orrára, hogy mégis megtartottuk a csapatépítő bulit csak éppen kettesben.
– Ezt ugyanolyan jól tudod, mint én. Vagy szeretnéd, ha bejelentenénk, hogy lefeküdtünk egymással a tegnap este? – mosolygott, de a szavai mégis kicsit cinikusan csengtek. Az volt az érzésem, hogy az él a hangjában a bizonytalanságot hivatott palástolni. Legalábbis reméltem, hogy így van. Nyilván, egy olyan nő, akinek van pénze, egyedülálló és rég nem volt pasija (bár ezt igazából nincs is honnan tudjam, az is lehet, hogy minden héten mást hoz fel a lakására, csak nem mondja el senkinek) nem akar fejest ugrani egy kapcsolatba úgy, hogy nem tisztáz bizonyos kényes dolgokat még idejében. Végiggondoltam, hogy a cinizmusra reagáljak-e a, vagy inkább a bizonytalanságra, amit mögötte sejtek.
– Ha azt hiszed, hogy számomra ez csak szex volt, akkor nagyon nem ismersz. – mondtam a lehető legőszintébb hangomon – Ez a hétvége egyszerűen fantasztikus volt. Nem tudom, mit tettél velem, de a legjobb kifejezés ami eszembe jut, az az, hogy megbabonáztál. Elvarázsoltál. Soha nem volt még olyan, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire biztos legyek az érzéseimben, de most halálbiztosan tudom, hogy kezdek belédszeretni. Tarthatsz hülyének, ha akarsz, mondhatod, hogy ez nem megy ilyen hamar, de akkor is ezt érzem. Valamit megérintettél bennem, nem tudom hogyan, de már tegnapelőtt este éreztem, amikor nálam voltál. Ahogy felkeltem tegnap, az volt az első gondolatom, hogy látni akarlak – az asztal fölött felé nyújtottam a kezem, és láttam, hogy Fatima lassan leteszi a kávéscsészét és a kezem felé nyúl. Mélyen a szemembe nézett, és a tekintetében már nyoma sem volt semmiféle cinizmusnak. Megfogtam a kezét, az ajkamhoz emeltem és megcsókoltam a kézfejét. – Nem tudom elképzelni, hogyhogy nem vettem hamarabb észre, milyen fantasztikus nő vagy. De mostmár tudom, mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy kellesz nekem, szükségem van rád. – kicsit még magamat is megleptem azzal, hogy ilyen őszintén kiteregetem a lapjaimat, de legbelül egy hang azt súgta, hogy ezt kell tennem, nincs értelme a szokásos köröket lefutni. Különben sem vagyunk már gyerekek, és mindketten túl vagyunk egy házasságon is, egyszóval kinőttünk a játszadozás korszakából. – És ha zavar, hogy a felettesem vagy, vagy, hogy együtt kell dolgoznunk, esküszöm még ma felmondok, csak hogy együtt lehessünk. – most elkerekedett szemmel nézett rám, de közben mosolygott.
– Te aztán nem vagy semmi. – szólalt meg rövid hallgatás után. – Mondd, hol voltál te eddig? – Felé hajoltam az asztal fölött, de ahogy ő is felém hajolt, hatalmas mellei feldöntötték a kávéscsészét, ami még majdnem tele volt és az egész kávé az asztalra borult, onnan meg az ölébe csorgott, mire egy pillanatig ijedten nézett rám, aztán kitört belőle a nevetés. – Még szerencse, hogy már nem forró. – mondta, miközben felállt és az asztalról a combjára folyt kávét törölgette egy papírtörlővel. – Meg az is, hogy még meztelen vagy, különben most öltözhetnél át tetőtől talpig – tettem hozzá mosolyogva. Én is felálltam, téptem egy papírtörlőt és letérdeltem elé, hogy segítsek neki. Ahogy a vastag de izmos combokat törölgettem, megint megkívántam, és két kezembe fogva az arcát, lehúztam magam mellé a konyha padlóra és megcsókoltam. Nem tudtam betelni a dús ajkai érintésével, a bőre finomságával. Lefeküdtünk, egyenesen a kávétócsába, de észre sem vettük csak csókolóztunk hosszú percekig, olyan élvezettel, mint amikor az ember először kóstol meg valami exotikus gyümölcsöt, és nem bír betelni az ízével. Megfordultunk, így én kerültem alulra, Fatima hosszú fekete haja simogatta a bőröm, ahogy rámhajolt.
– Fejezzük be a reggelit és menjünk zuhanyozni – mondta. – Még elkésünk – és még egy utolsó apró csókot lehellt a számra. – Ha nem hagyjuk abba most, beteget kell jelentsek mára, mert nem fogok tudni leállni. – rám mosolygott – Merthogy te is elvarázsoltál engem, tudod? – úgy feküdtönk ott, mint egy kétvállra fektetett birkózó, és legyőzője, ahogy Fatima fölém hajolva a két csuklómat fogta. Mellei a mellkasomat érintették. – Ma reggel, amikor felkeltem, és te nem voltál mellettem, egy pillanatra azt hittem, az egész csak álom volt. Aztán meg azt, hogy szó nélkül leléptél, mert megbántad, ami az este történt. De aztán megéreztem a rántotta és a kávé illatát, és amikor kijöttem, megláttalak meztelenül a konyhában. A szexi seggedtől teljesen beindultam... – picit mintha elpirult volna. Most olyan volt mint egy kislány, aki valami olyasmit mondott ki, amit neki még nem lenne szabad, de élvezi, hogy kimondhatta. Felnézett a falon lógó órára. – Még csak alig fél hét, ha gyorsan intézzük a reggelit, talán a zuhany alatt kaphatsz valamit, amiért ilyen finomat készítettél. Hogy hangzik? – pajkosan rámkacsintott.
Úgy hangzott, hogy úgy éreztem, ha most menten éhenhalnék, akkor sem kéne már egy falat rántotta sem, és ezt nyilván Fatima is így érezhette, mert tíz másodperc múlva már a zuhany alatt álltunk, úgy beindulva mint két szerelmes kamasz, vadul csókolózva, simogatva egymást, szétkenve egymás testén a tusfürdőt, kéjesen sóhajtva, nyögve minden érintéstől. Hihetetlen, mit tesz velem ez a nő, – gondoltam ahogy megragadtam a csípőjét és megfordítottam, nekem háttal, picit megemeltem a méretes popsit, aztán egyenesen bevezettem a farkam a nagy kreol punciba (lábujjhegyre kellett állnom, hogy elérjem). Fatima kéjesen felnyögött és picit lejjebb ereszkedett, hogy kényelmesen elérjem, én pedig őrjítően lassan hatoltam belé, kiélvezve minden egyes millimétert, aztán ugyanilyen lassan haladtam visszafelé is, majd fokozatosan felgyorsulva végül már olyan sebességgel dugtam, hogy a nyögése is minden lökésnél elcsuklott, olyan hangot adva ki, mint amikor az embert beszéd közben rázzák. Ahogy nekidőlt a falnak elbűvölve néztem ahogy a víz a hátán végigfolyva meg-megcsillan gyönyörű barna bőrén. Az orromat betöltötte a tusfürdő illata, végigsimítottam a tenyeremmel a csípőjét és élveztem a teste domborulatait. Megálltam, és gyengéden magam felé fordítottam, aztán állva, elölről nyomultam be a puncijába, miközben végre megint csókolhattam a száját. Fatima belemarkolt a seggembe, miközben csókolt, és olyan erővel rántott újra és újra magához, hogy a testünk nagyokat csattant minden behatolásnál. Közben a szemei már félig lehunyva, egyre nagyobbakat nyögött egyre magasabb hangon, végül erősen magához szorított, és hatalmasat élvezett, olyanokat szorítva a farkamon izmos puncijával, hogy kishíján én is elélveztem. Minden erőmre szükségem volt, hogy kibírjam, de sikerült nem elmennem, ami jó volt, mert most mindennél jobban szerettem volna, ha a szájába élvezhetek. Fatima az orgazmustól kimerülten hajtotta a homlokomnak a homlokát, zihálva csókolt meg buján, forrón, miközben tovább mozgott a farkamon. Aztán, mintha csak kitalálta volna a gondolataimat, elém térdelt, és a még mindig ömlő melegvíz alatt mohón bekapta a farkam, és határozottan szopni kezdte. Belemarkoltam a göndör hajzuhatagba, kézzel rásegítve a helyes ritmus megtalálására.
Megbabonázva néztem ahogy a farkam tövig eltűnik a telt ajkak között, majd újra előkerül. Amikor pedig láttam, hogy Fatima közben egyik kezével a melleit simogatja, a másikkal pedig a punciját izgatja, fel akartam állítani, hogy ismét tövig hatolhassak a hüvelyébe, de nem engedte el a farkam, csak szopta tovább, amíg már éreztem a kitörni készülő vulkánként közeledő orgazmust, elhomályosodott előttem minden, és még mielőtt kilövelltem volna Fatima hirtelen kikapta a szájóból a farkam és teljes erejéből elszorította a tövénél. A kitörni készülő sperma elakadt, feszítve belülről, és a végletekig fokozva az extázist, Fatima pedig ismét bekapta a makkom és jó erősen megszívta néhányszor, majd picit hátrébb húzódva elengedett, hadd robbanjak, és élvezettel nézte, ahogy a farkam elszabadult tűzoltócső módjára megremeg és rángatózva spriccelni kezdi a spermát, beterítve az arcát és a haját, de jutva a kitátott szájába és hatalmas melleire is. Soha nem éreztem még ilyen erőteljes összehúzódásokat. Mintha minden egyes lüktetésnél tüzijáték durrannt volna el az agyamban. Leküzdöttem a vágyat, hogy megfogjam a farkam, és inkább hagytam, hadd döntsön Fatima, mi legyen velem. Ő ekkor elkapta jobb kezével a farkam és nagyon gyors mozdulatokkal verni kezdte. Elakadt a lélegzetem, megroggyant a térdem, ahogy minden csepp spermát kivert a farkamból, majd ismét tövig bekapta. Úgy éreztem menten összerogyok, ahogy még mindig tartottak az összehúzódások, ő pedig tovább szopott, még mindig ugyanolyan erővel. Újra meg újra összegörnyedtem az erőteljes utórengésektől, ahogy az orgazmustól hiperérzékeny makkomat szopta, amíg végül alábbhagytak, majd elmúltak. Fatima végignyalt és puszit nyomott a makkomra. – Tettél róla, hogy hajat is kelljen mossak, rossz fiú – mondta mosolyogva, még mindig meg-megnyalva a makkom. Ahogy felállt és hozzám símult, megcsókoltam. Enyhén éreztem a spermám ízét a szájában, de egyáltalán nem zavart, inkább izgatott. Ez a nő kell nekem. – Na akkor zuhanyozzunk le mégegyszer, és mostmár indulnunk is kell lassan. – mondta. Én még mindig alig tudtam magamhoz térni életem leghatalmasabb orgazmusának hatása alól. Halálosan fáradtnak éreztem magam, de közben olyan boldognak, amilyennek talán még sohasem.
Fatima Volvójával mentünk az irodába, egész úton Queen dalokat bömböltetve a cd-lejátszón (hihetetlen, hogy zenében is mennyire hasonló az ízlésünk) közben persze megálltunk a lakásomnál, hogy átöltözzek, és közös megegyezés alapján egy sarokkal az iroda előtt kiszálltam, hogy ne egyszerre érjünk be. Úgy döntöttünk senkire sem tartozik, az ami kettőnk közt van, és bár én úgy éreztem, abszolut biztos vagyok magamban, megbeszéltük, hogy adunk magunknak egy kis időt, mielőtt bárkinek is elmondanánk, hogy együtt vagyunk. Legalább néhány hetet. Ahogy néztem a távolodó autót, és a visszaintő, puszit dobó nőt, úgy éreztem, nem is a földön járok, hanem legalább fél méterrel a föld fölött. A város reggeli csúcsforgalmában még jó darabig követtem a szememmel a fehér Volvót, aztán leültem egy padra. Nem fog ártani, ha ma néhány percet kések. Nem hinném, hogy a közvetlen felettesem szóvátenné, gondoltam széles vigyorral az arcomon, majd nyújtóztam egyet és felnéztem egy éppen fölöttem elhúzó repülőre, ahogy a langyos júniusi szellő a hajamba kapott. Kivehető volt a felirat az oldalán „Dolce Vita”... Az ám, gondoltam, de még milyen dolce...