Sylvia 4-5. rész

4. rész
Azon a napon Sylviának a munkaideje sehogy sem akaródzott véget érni. Legalábbis ő úgy érezte, minden óra lassabban jár a megszokottnál. Borzasztóan izgult, talán mert a szíve mélyén érezte, hogy ha ma találkozik Josephinnel, egy új, izgalmas világba csöppenhet, tele kalanddal és pénzzel. Mihelyt végzett, felkereste a kocsist, Johannt, aki már várt rá.

– Azt hittem már nem is jössz.

– Dehogyis nem.

„Majd pont kihagyom a lehetőséget, ha már megfizettem érte” – gondolta, és eszébe jutott az előző nap élménye, amikor odaadta magát Johannnak, hogy bejuthasson a városba.

– Pedig jobb lett volna, ha meggondolod magad. Nem tudom, hogy mit kavartok ti azzal a kurvával, de jó vége nem lehet.

– Johann, tanácsokat nem kérek! Csak azt tedd meg amiben megegyeztünk!

– Jól van, na, pattanj be a kocsiba, de húzódj ám le rendesen a padlóra, nehogy meglássa valaki, hogy egy ilyen cselédet furikázok az uraság kupéjában!

Az utazás kényelmetlen volt, s bár nem volt túl hosszú, Sylvinek mégis annak tűnt a kocsi padlójára kuporodva. De legalább nem kellett beszélgetnie a kocsissal. Mikor Johann kirakta őt, várt egy kicsit míg paták kopogása és a kupé a távolba veszett. Közben szétnézett, egy átlagos öreg szürke polgári ház előtt találta magát. Kívülről olyan volt, mint a többi, ezért teljesen elfogta Sylvit a bizonytalanság, hogy biztos jó helyen jár-e? Bizonytalanul lépett az ajtó elé, összeszedte gondolatait és minden erejét, majd bekopogott. Kisvártatva nyílt az ajtó, és egy idősebb hölgy állt előtte. Ráncos, elnyűtt arca vastagon volt púderezve, haja magasba rakva, szeme és szája erősen kifestve. Egy pillanattal később parfűmszag omlott ki az ajtón, körbelengve az ízléstelenül habos-csicsás ruha felett kikandikáló mély dekoltázst. A magasra feltolt mellek felett szúrósan gyanakvó szemek meredtek Sylvire.

– Munkát keresel? Gyere vissza reggel, a ház ura nincs itt.

– Jó estét kívánok. – Sylvi pukedlizett. – Josephine-t keresem. Lord Kenterwolf küldött.

A madame egy pillanatra elgondolkodott, elküldje-e a fészkes fenébe ezt a kis csitrit, hiszen itt valami bűzlik. Sosem szoktak szolgálólányt küldeni, de végül úgy döntött, inkább beengedi.

– Várnod kell, itt a sofán. – Tessékelte be Sylvit – Joe-nak vendége van. – Mondta kurtán az asszony, majd otthagyta a lányt és komótosan felbattyogott egy nyikorgó falépcsőn.