Kirándulás

Ülök az autóban és vezetek. PercrŐl percre nŐ bennem az izgalom, torkomban a gombóc egyre jobban lüktet, mintha egy tini menne élete elsŐ randijára. Hosszú percek óta szorítom a kormányt, a tenyerem izzad ahogy egyre közelebb kerülök a helyhez, egyre közelebb Hozzád. A forgalom nagy, mindenki siet a dolgára a városban. Sietnék én is de a forgalom megakadályoz és megfog egy piros lámpa. A várakozás még jobban feszíti az idegszálaimat, gondolataim továbbra is csak körülötted forognak, milyen leszel hús-vér valódban? Milyen lesz találkozni? ElŐjönnek a képek amit annyiszor megnéztem már, amit csak nekem küldtél, nekem készítettél. Gyönyörű bŐr, hibátlan alak, szép lábacskák még szebb poci és vállak. Finom és gondoskodó kezek, lágy vonalú érzéki száj, huncut mosoly a szemedben. Elképzelem amint csókollak és érintelek. Az arcodon, a válladon. Mindenütt. Forr a vérem és reszketek. Dudálás térít magamhoz és újra indulok. Lassan megérkezem a célomhoz, csak még két sarok... még egy.. és még pár méter... már látlak, ahogy ott vársz rám az árnyékba húzódva az égetŐ nap elŐl. Odakint tombol a forróság, de itt belül még jobban izzik minden. Elmegyek melletted helyet keresve a megálláshoz. Tekintetünk összetalálkozik és szinte mindent elolvaszt körülöttünk. Megállt az idŐ egy pillanatra és csak mi voltunk ott, ahogy egymás szemébe nézünk. Félreállok és kiszállok. Te elindulsz felém én pedig feléd, s közben idegszálaim pattanásig feszülnek. Végre láthatlak! Lábaim remegnek, pulzusom számlálhatatlanul felgyorsul. Ott vagyunk egymás elŐtt. Hosszan csak a szemedbe nézek, nézem ahogy mosolyogsz. Csak ennyit tudok kinyögni:
– Szia! Hát végre találkozunk...
– Szióka! – válaszolod és bólogatsz. Most nincs sehol az a csacsogás amit annyira szeretek a virtuális világban. Nincsenek szójátékok, nincsenek utalgatások és nincs egymás hergelése. Csak mi vagyunk ott ketten egymásnak. Titokban és rejtve a világ elŐl, de ott vagyunk. Beszállunk a kocsiba, hátizsákodat ledobod. Kiránduláshoz szép az idŐ, de kicsit kevéske az a táska. Persze mindketten tudjuk, hogy a kirándulás csak ürügy. Elindulunk. Vezetés közben oda-odanézek az arcodra, megvizsgálom a nyakad, a kivillanó vállad és mégjobban elönt a forróság.