Démoni egy Szerelem 1. rész - A démon szemszöge

Meghaltál. Azonnal megyek is Érted. Már régen megbeszéltük ezt, még kamasz korodban. Olyan játékokra és élményekre vágytál, amit magadnak már képtelen voltál megadni. Most itt vagy, egy köztes létsíkon. Pontosan tudod, hogy adósságod van felém. Több évig melletted voltam, Benned éltem, és segítettelek. Itt az ideje meghálálnod. Most sem kötelezlek semmire. Itt a választási lehetőséged: Mehetsz Fel, ha szeretnél; mehetsz Le, de úgy egyedül kell boldogulnod: Viszont jöhetsz ide is, Mellém, hozzám. Át is látod a helyzetet. Mérlegelsz. Ráérünk, csendben figyellek. Hisz gyönyörködöm fiatal, hibátlan testedben. Hagyok bőven időt, hogy megfontolhasd szándékod, döntésed. Régóta nem láttalak már, sok idő telt el azóta, hogy magadra hagytalak, és utána néhanapján se néztem Rád. Meg is értettem volna, ha másik utat választasz – hiszen még élve szívszaggatóan könyörögtél, hogy maradjak, ne hagyjalak magadra. Ezt viszont semmilyen törvény nem engedte meg. Sajnos. Te egyenesen hozzám jössz. Remegsz. Vörös arccal, lesütött szemekkel állsz előttem. Félsz. Megértem. Magamhoz vonlak, csak finoman, óvatosan, átölellek, a mellkasomhoz szorítalak. Hiányoztál. Én is Neked.
– Szervusz, Kedvesem. – Suttogom finom, lágy hangon, simogatom a hátadat. – Gyere, hazamegyünk. – Félvigyor ül ki ajkaimra, a karjaimba veszlek és hazateleportálok Veled. A szoba már régóta be van Neked rendezve. Fekete falak, rocker-es bútorok és a karakter képe a plafonra festve. Tudod, a szerepjátékbeli Isten, akiért annyira olvadoztál. Enyhén elmosolyodsz, amint ez a távoli, régi emlék felmereng. Lefektetlek az ágyra, a selyem lágyan ölel körbe. Visszakaptad a tested, mikor felém megtetted az első lépést. Azt a gyönyörű, 15-20 éves testet. Még mindig remegsz. Mi történt? Ha megcsókolnálak, látnám, de még nem látom Rajtad, hogy kérnél a közelségemből. Hogy haltál meg? Ez sokkolna? Vége, itt biztonságban vagy. Már nem mosolyogsz, remegsz, sírsz. Betakarlak, és melléd fekszem. Csak lassan. Nagyon lassan. Hátrébb húzódsz, bár teljesen a nyakadig húzod a takaród.
– Nem bántalak. Mi történt? – Kérdezem csendesen, de nem akarsz válaszolni.
– Felejtsd el, kicsim. Mögötted van minden, vége. Senkivel nem találkozol, aki bántott vagy bánthat.