Csak te ismersz

A nap átsütött a hatalmas ablakon reflektorfénybe helyezve engem, mintha azt várná, hogy szóljak valamit, döntsek is akár.
Az ágyamban fekszem, a tegnap este miatt őrlődök. Vajon helyesen cselekedtem? Mindig is határozott jellem voltam, de most valami megváltozott az életembe.
A felkelő nap aranyazott sugara átsuhan a testén előtérbe helyezve vonásait, arcán lévő nyugodtságát, gyenge mosolyát. Ő álmában is boldog, határozott, nincs tele kételyekkel, mint én most. Ezt szeretem benne, mindig a dolgok pozitív oldalát mutatja meg nekem, de vigyázva, hogy a végső döntés az enyém legyen. Gyönyörű teste az ágyamon terül el, amikor alszik még szebb. Vigyázva nehogy felkeltsem megsimogatom arcát, olyan sima, olyan védtelen most a világgal szemben. Megrezzen kicsit, pillantásomat elkapom tőle és az ablak felé nézek, azon mosolygok, hogy talán még álmában is hatással vagyok rá.
Figyelem a résnyire kinyitott ablakon a beszűrődő fényt, érzem a kellemesen hűvös levegőt, ami energiát ölt belém. Enyhe bántadat van bennem, nem is tudom miért... de nagyon kedvelem Őt, lehet az érzések mélyebbek, de nem tudom kimondani, most nem. Zsófi mindig mellettem volt, most is. Már évek óta tudom, hogy leszbikus, de igazából nem zavart különösebben, elfogadtam. De én? Én az utóbbi időben azon őrlődtem, hogy esetleg a lányokat is szeretem, ez nagyon megijesztett. Ő ekkor is mellettem volt lelkemet pátyolgatva, hogy minden rendben lesz s bármi legyen elfogadja, mert barátok vagyunk. Múlt este is így történt, de egyik pillanatban megcsókoltam, azt hiszem a tudatalattim régóta kívánta ezt az érintkezést, nagyon szépnek tartottam abban a pillanatban, ez most se változott, talán csak erősödött. Pár hónapja elkezdett épülni bennem ez az érzés, nem tudom kimondani, félek. Belemélyedtünk a csókba s az ágyba kötöttünk ki. Zsófi az a lány, aki nem csak a testem, de a gátlásaimat is képes levetkőztetni. Imádom ezért is. Csodálatos volt, érzéki, tele sok ideig ki nem mondott vallomással.
– Megbántad? – kérdezi lágy hangon valaki. Nagyon belemerülhettem a gondolataimba, mert a szoba teljesen kivilágosodott, megfordulva azt veszem észre, hogy engem figyel a világ legszebb tekintete.
– Nem, de... – felelem bizonytalanul majd félbeszakít. Zsófi összeráncolja szemöldökét, azt hiszem most kételkedik bennem.