Feleségekkel - Liriva

Liriva volt az első nő, akit Damironéban megismertem. De előzőleg is hallottam már róla. Tudtam kicsoda, mégis teljesen meglepetésszerűen ért a dolog. Merthogy már az első nap összefutottam vele, és ez valóban véletlen lehetett. Ezt senki sem szervezte meg. Hajnalban érkeztem, és délelőtt átvettem elődömtől a meteoro lógiai állomást. Hamar betanultam a teendőket, annál is inkább, mert előtte már szert tettem némi meteorológiai ismeretre egy tanfolyamon. Szóval már az első napon történt. Délben lejöttem és kerestem egy helyet, ahol ebédelhetnék. Az összes létező damironei étterem közül betévedtem az egyikbe, akikor még mit sem tudva a többiről. Itt egy rendkívül kövér, bajuszos, napbarnított férfi szolgált fel, később kiderült, hogy ő a tulajdonos. Tekintélyes testsúlyából gyanítva gyakran felkereshette a konyhát, nem csupán rendelési céllal. Fabokszokban álltak az asztalok, nem volt sok vendég, de hallottam, hogy a mögöttem levő bokszban ketten veszekszenek. Egy férfi és egy nő feleselgetett egymással, mind nagyobb lendülettel és egyre bővebb szókinccsel. Liriva volt a férjével, Nybróval.
Előbb láttam meg a férjét, merthogy az egyszer csak dühösen felugrott, és elment. Én még csak a levest kanalaztam, amikor Nybro mellettem, de volt benne annyi tisztesség, hogy nem hagyta a számla kiegyenlítését a feleségére, kiszólította a tulajdonost a konyhából, és fizetett az ebédért – amit feltehetően be sem fejezett. Akkor alkalmam nyílott, hogy megszemléljem. Nem túl magas, de erőteljes, köpcös és izmos pasas volt, harmincnégy-harmincöt éves lehetett. Idegesen, vörös arccal toporgott, míg előkerült a főnök. A hátam mögött közben, abban a másik bokszban csönd volt. De alig tűnt el Nybro, mozgást hallottam. Egy vékony termetű nő ment a toalettra, kis idő múlva visszajött, és akkor találkozott a tekintetünk.
Liriva huszonnégy-huszonhat éves lehetett, keskeny madárarcát rövid fiús haj keretezte. Nyaka körül apró pihéket láttam megcsillanni a beeső napfényben, úgy látszik ezeket nem borotváltatta le. Kicsi, akaratos száj, feszült vonások. Világosbarna a szeme, vagyis majdnem sárga; emlékeztetett. Most éppenséggel egy dühös ... Összevillant a szemünk, és nem is mozdultam, csak néztem őt, és volt egy villanásnyi lefékeződés a járásán, amelyből tudtam, ő is felfigyelt rám.