Újra találkozunk az exemmel

Már több mint egy év is eltelt azóta, hogy megtörtént az a bizonyos találkozás a volt barátnőmmel. Összesen négyszer beszéltünk ez idő alatt, mind a négyszer interneten keresztül, felköszöntöttük egymást névnap és szülinap alkalmából, de a "hogy vagy, mi a helyzet veled" – szerű beszélgetéstől több soha nem volt. Nem hoztuk fel a közelmúlt izgalmas eseményét és még célzások sem voltak rá.
Egy meleg keddi napon pont az ebédemet fogyasztottam itthon egyedül, amikor kaptam egy sms – t.
– Szia. Holnap hazamegyek a szüleimet meglátogatni. Van kedved összefutni? CSAK ÖSSZEFUTNI! :) – állt az üzenetben. Nem nehéz kitalálni, hogy kitől jött. Elsőnek furcsa volt, soha nem ír, hogy itthon van, pedig elég gyakran hazajár, 3 – 4 hetente és általában nem egyedül. Az is fura volt, hogy hétköznap. Na mindegy, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, visszaírtam, hogy megoldható, de felhívom reggel, miután a menyasszonyom elment dolgozni. Az üzenetet töröltem, nem szerettem volna galibát, ha esetleg meglátja. Felrémlett az a pesti kis kiruccanásom és az együtt töltött idő. Izgatott lettem és egyben határozott is, miszerint nem ismétlődhet meg ugyanaz a szituáció. Egyszer megtörtént, nem derült ki és még azóta is gyötör a lelkiismeret – furdalás, szóval biztos, hogy semmi hasonló nem lesz. Találkozunk, beszélgetünk egy fél órát és mindenki szépen hazamegy. Ilyen biztos rég nem voltam magamban. A nap gyorsan eltelt. A reggeli rutin és búcsúzkodás után elővettem a telefonomat és felhívtam Kingát.
– Szia Tamás vagyok. Mikor érkezik a vonatod? Kimenjek eléd az állomásra?
– Szia, tudom, hogy ki vagy, nem kell bemutatkoznod – tette hozzá vigyorogva.
– Igen, az jó lenne, ha kijönnél értem, amúgy sincs kedvem buszozgatni. A szüleimnek azt mondtam, hogy az esti vonattal érkezem. De arra gondoltam, hogy megyek korábban, mivel sok cuccot nem viszek és úgy is beszélgetünk egy kicsit előtte. Szóval most van fél kilenc, akkor a tizenegyessel el is tudok indulni. 14:10 – re legyél kint értem. Egyedül megyek, majd elmesélem miért. Na puszi, megyek készülni. Ja és ne késs sokat majd letette a telefont.
Bevallom, izgultam a délután miatt. Ugyan magabiztos voltam, de az is eszembe jutott, hogy mi van, ha újra olyan helyzetbe kerülünk? Ellen tudunk-e állni a vágyainknak? Akarunk-e egyáltalán ellenállni? Tehát olyan helyre kell mennünk, ahol még véletlenül sem tudunk elcsábulni.