Be kell gyógyítanom a sebedet

Még azokban az időkben történt, amikor két – három éve a bevándorlók ellepték a Keletit, akár oázist a szennyvíz cunami.
Egy dohánybolt előtt állva cigiztem árnyékba húzódván a trotty melegről, perceken át mit sem sejtve a hátam mögött virító feliratról az ajtón:
A BOLT 5 MÉTERES KÖRZETÉBEN TILOS A DOHÁNYZÁS!
Nem messze tőlem egy kiscsaj állt szintén az eresz alatt. A megfelelő áldozatra várt.
– Szia! Bocsi! Vennél nekem egy doboz áfonyás? (asszem Winstont mondott)
– Aha! Mindjárt elszívom!
– Köszi! – egy marék aprót szórt a tenyerembe. Annyira aprót, mint aki az imént aprította martalékra hőn szeretett malacperselyét. – Ez pont annyi.
– Nincs mit!
– Röhejes! A jövő héten leszek 18, de még egy szaros se adnak.
– Nekem nem baj, ha csak 16 vagy! – mosolyogtam. Annyinak se látszott az arca alapján, no meg a pólója alól éppen csak dudorodó kis cicijét sem figyelmen kívül hagyva. A rövidnacija viszont nem engedte a járókelők figyelmét elkószálni a gondolat mellett, hogy pár év múlva lesz mit fogni a combjain.
– Jaaj nem igaz, hogy mindenki fiatalabbnak néz! Ha megmutatom az igazolványom, elhiszed? – nyafogta, és már nyúlt is a táskájába.
– Nem kell, kösz! – mosolyogtam. – Elhiszem én!

Miután pimasz módon az arcomba nyomta, illőnek éreztem rá pillantani, és biza’ való igazat szólott a lyeány.
– Örülj, hogy fiatalabbnak látszol a korodnál! Később előnyödre válik! – mosolyogtam fél szemmel felé pillantva, elnyomván a csikket.
Erre már ő is elmosolyodott. Helyes, szép szőke lány volt, és a kissé tüskés, elsőre nyafkacica benyomását keltő stílusa ellenére volt a tekintetében valami nagyon vonzó.
– Akkor mindjárt jövök!
– Oké!
A boltból kilépve fél szemmel láttam, hogy szúrós szemekkel végigmért. Vélhetően mert az égvilágon semmit nem tartottam a kezemben a gondosan összeválogatott apróin kívül.
– Kéne még 50 Ft! Nekem semmi pénzem nincs. Nem vásárolni jöttem, csak az árnyékban akartam cigizni.
– Húú! – meg se tudott szólalni szegény. Még mikor meg se szólított láttam, hogy kivan valamitől, az meg végképp kiült az arcára, hogy kurvára nem erre számított.
– De adok egy szálat, ha kérsz! – mutattam föl a fekete Dunhill – t.
– Á az túl erős! Na mindegy, azért köszi!
– Nincs mit!
Amikor elsétált, a kerek kis popsijára pillantva arra gondoltam milyen kár, hogy 25 éves koromig abban a hitben éltem, hogy harapnak a lányok.