BosszúVágy

Szerintem mindenki volt már úgy, hogy vágyakozott egy olyan valaki után, akit soha nem kaphatott meg... És amikor megkapta, az maga volt a tökély! Én egy ilyen történetet írtam le, remélem hiteles lett, elvégre megtörtént, igen velem, de a neveket megváltoztatva, és külső szemlélőkét írtam le. Így könnyebb volt, és íme a történet:

Vic erőtlenül dőlt neki a falnak, még mindig nem tudta feldolgozni az imént látottakat. Ben Haris a karjaiban tartja Miát, az ő Miáját, és szenvedélyesen csókolóznak, miközben annak az undorító patkánynak a keze egyre fentebb kalandozik Mia formás combján. Mérgesen ellökte magát a faltól, és bemenekült a szórakozóhelynek kikiáltott művházba, egyenesen az alkalmi pulthoz lépett, ami dugig volt tömve különféle . Megragadott egy üveget, a legerősebb egyikéből, és azonnal ráhúzott. Az égette a torkát, de ez még mindig kellemesebb volt, mint az istenverte csalódás.
Ivott megint, és megint, míg teljesen el nem tűnt a torkát maró keserűség, és helyette valami megmagyarázhatatlan érzés jött, a bosszúvágy. Felemelte a fejét, és körülnézett, mindenki mosolyogva, táncolt, a dübörgő ritmust követve dörgölőztek a párjukhoz. A diszkó fények, fel-felvillantak, az amúgy vaksötét teremben. Ekkor Vic meglátott az egyik sarokban egy lányt, Angie Vitaker, a kicsit telt, de mégis szexis, iskolatársát. Egyedül üldögélt a sarokban, és a vak is látta rajta, hogy halálra unja magát. Megindult felé, ügyetlenül lavírozva a táncoló párok közt, fellökve, majdnem mindenkit. Nem vitás, az hatott. Odaért Angi elé, aki meglepve felpislogott rá.
– Szia! – köszönt mosolyogva.
– Szi... szia! – nyögte Angie, meglepetéstől elakadó hangon. A szemével Miát kereste, de nem látta sehol, ezért visszanézett a fölé tornyosuló Vicre.
– Látom, te is unod – huppant le a mellette lévő székre Vic.
– Aha – felelte Angie, még mindig félénken. Alapjában véve, félék lány volt, de most, hogy imádata tárgya egyáltalán hozzá szólt, még idegesebb lett. Mióta elsőben először megpillantotta Vicet, azóta szerelmes belé.
– Nincs kedves dumálni? – kérdezte Vic, mire Angie majdnem belefulladt a saját nyálába.
– De, hát már dumálunk – mondta halkan, mire Vic közelebb hajolt hozzá.