Találkozás az exemmel

Tamás vagyok, 28 éves és 4 éve boldog párkapcsolatban élek a menyasszonyommal egy vidéki kisvárosban. Kisebb-nagyobb civakodások ellenére boldogok vagyunk és megvan mindenünk. Történ egyszer, hogy a munkám Budapestre szólított egy hétvégére. Péntek késő délután indultam és majd vasárnap érkeztem. Mivel egyedül utaztam, felkerestem a rég nem látott barátokat és megbeszéltük, hogy beülünk valahová és egy-két jó hideg sör társaságában felelevenítjük a régi közös ökörködéseket és átbeszélgetjük az éjszakát, sztorizgatunk kicsit. Meg is beszéltük másnap estére a találkozót. Mindenki ott volt, beültünk egy csehószerűségbe, ittunk, beszélgettünk és jókat nevettünk ki-ki kacifántos és vicces történetén. Míg nem megpillantottam pár asztallal arrébb egy nagyon jó kedvű társaságot, középpontjában pedig a rég nem látott fiatalkori szerelmemet, a volt barátnőmet, Kingát. Meglepett a látványa, nem tagadom. Vidám volt, hosszú barna haja fátyolként omlott kacér vállaira. Ajka telt, bőre kellemesen barna. Egy vastagkeretes fekete szemüveg viselt. Mélyen kivágott felsőjén keresztül jól kivehetőek voltak formás mellei.
Beleborzongtam egy pillanatra, de folytattuk tovább az estét, néha oda-oda pillantva az asztalukhoz. Megbabonázott a látványa. Ahogy az éjszaka végéhez közeledtünk és mindenki elköszönt egymástól, kilépve az ivó ajtaján ott állt Ő. Lábaim, mint ha sziklává dermedtek volna, amikor odalépett hozzám azzal a mindig széles vigyorral az arcán. Köszönt, mélyen a szemembe nézett, adott két puszit és megkérdezte, hogy mi járatban vagyok és jó újra látni engem. Egy pillanatra meg sem tudtam szólalni. Természetesen elmondtam neki, hogy milyen ügyben kellett feljönnöm Pestre és nem maradok sokáig és dióhéjban lefutottuk a kötelező köröket. Ő is párkapcsolatban él, egy tőle egy évvel idősebb, 26 éves sráccal lakik. Mivel pont egy irányba vezetett az utunk, elkísértük egymást egy darabig, átbeszélgetve közös utunkat a metróállomásig. Útközben izgatott voltam, de nem mutattam. Rég nem tapasztalt érzés volt ez, amit csak ő tud és tudott kiváltani belőlem. Amint alkalmam volt rá, megpróbáltam így, vagy úgy, de hozzáérni. A kezéhez séta közben, egy-egy nevetés alkalmával a vállához, vagy mint az ovis kisgyerekek, a hajával viccelődve és meglegyintve azt.