Rendőr álom

Az pont olyan, mint az a hajó... Az a... na, hogy is hívják?
Danny sosem sziporkázott az általános műveltség terén, ezért nem került be soha a helyi kocsma kvíz csapatába... maradt negyedik tartaléknak.
– Az a Marie Celeste – bökte ki Claire. Egyébként igaza van, gondolta magában Claire.
A hátsó ajtó tárva-nyitva volt, mikor a helyszínre értek. A konyhaasztalon két kávéscsésze és egy szétterített újság volt, ezen kívül egy doboz keksz és fél liter tej. Clairé észrevette, hogy a tej már megromlott, érződött a szagán.
– Ezek vagy nagyon bíznak az emberekben, vagy sietve kellett távozniuk – mondja Danny és meglazítja nyakkendőjét.
Danny láthatólag kényelmetlenül érzi magát olcsó, műszálas öltönyében. Talán azért is, mert a nyaka túl kövér az ing gallérjához és a pocakja is túl nagy a nadrágszíjhoz. Bárcsak fogyna egy kicsit és művelné magát, gondolta Claire.
Claire átvonul a házon az előszobához. Felveszi a bejárati ajtó mögötti levélhalmazt és átnézi a borítékokat. Az asztalon üzenetrögzítő, piros lámpája villog, jelezve, hogy üzenetek várnak meghallgatásra. Danny most csatlakozik hozzá és a jegyzettömbjében lapozgat.
– Mit tudunk róluk? – kérdi türelmetlenül.
– A postás hívott fel minket. Egy csomagot hozott ki, de senki nem nyitott ajtót, mikor kopogtatott, így aztán körbement a hátsó ajtóhoz és otthagyta a csomagot a küszöbön. Az ajtó tárva-nyitva volt és mikor bekiabált, nem jött válasz.
– Tudunk valamit az itt lakókról?
– Beszéltem a szomszédokkal. Azt mondják, csendes emberek...
Paul és Elaine Harrison. Maguknak való emberek. Két gyerekük van, de az év nagyobb részében nincsenek itt, mert bentlakásos iskolában tanulnak.
– A sok levélből úgy tűnik, hogy Harrisonék jó néhány napja nincsenek itthon – véli Claire. Nézz utána, hol dolgoznak. Biztos jó állásuk van, ha megengedhetnek maguknak egy ekkora házat, a gyerekeiket pedig magániskolába járatják.
Danny engedelmes kullog ki, végigkutatja a ház összes szobáját, végül a nappaliban folytatja a módszeres kutatást. Jó nagyszoba, elegáns bútorokkal, világos színű bőr ülőgarnitúrával és egy hatalmas plazmatévével. Irigykedve nézi. Szeretne i is ilyen házban lakni, ám a fizetése csak akkor lesz magasabb, ha feljebb kúszhat a ranglétrán.