Feleségekkel 2. rész - Vinga

Vingában van valami, ami magára vonzza a férfiak tekintetét, de nem okvetlenül ébreszt vágyakat. Ebben, csak ebben hasonlít a damiro nei nőkhöz. No és ő is szereti a fekete színt, de nem viszi túlzásba.
Az arca kicsit durva, de Vinga nem rosszindulatú nő. Szereti az életet, illetve jobb, ha úgy mondom: szeretné. De eddig nem sok lehetősége nyílott, hogy úgy igazán megismerjen belőle bármit is.
Férje, Foix, vele egykorú, sovány pasas, szoktam néha látni messziről, amikor reggel vagy délután a főtéren várja azt a kisbuszt, amely aztán kiviszi őt a fennsíkra. Afféle mérnök külseje van, nem tudom hová tenni a pasast. Nagyon közelről még nem néztem meg soha, ettől óvakodtam. Valami ősi kényszer dolgozik bennem ilyenkor, nem jó az, ha a férj találkozik velem.
Vagy tíz napig kellett cselezgetnem, míg íme, összejöttek a dolgok. Értesüléseim szerint Vinga minden délután sétált a dombon.
Provokálóan csörgettem kulcsaimat. Az ösvény keskeny volt, és majdnem a meteorológiai állomás fehér drótkerítése mellett találkoztunk.
Vinga felemelte a tekintetét, rám nézett. Mosolyogtam, egyenesen a szemébe nézve, tán kissé provokálóan, de amennyire tőlem tellett, rokonszenvesen.
– Jó estét, asszonyom.
Talán a hangom is sugallt valamit. Vágyat, hogy megismerjem?!
Nem tudhatta még, mit akarok. Vagy ha volt női ösztöne – és azt hiszem, végső soron ez minden nőnek van –, akkor kellemes borzongást érezhetett, még semmi többet. Vinga nem szép nő, ezt akkor is láttam, más esetben talán ügyet sem vetettem volna rá. De akkor és ott, más volt a helyzet.
– Jó estét – lehelte. Majdnem megállt. Erre én feléje fordultam, és nagyon egyszerűen azt mondtam.
– Jöjjön, megmutatom a műszereket-és karommal a meteorológiaiállomás felé intettem. Annyira meglepte szemtelenségem, hogy nem is ellenkezett.
Előrementem, fecsegtem a meteorológiáról, de fűtött volt a hangom, és Vingának ezt éreznie kellett. Különben később be is vallotta: úgy meglepte az egész, hogy akár egy hipnotikus „álom ban", csak engedelmeskedett a hangomnak. Jött hát utánam, akár a holdkóros. Én meg mutogattam a műszereket, beszéltem, beszél tem...
... Ma este Vinga jön, gondoltam azon a csütörtöki délutánon, amint lejöttem a meteorológiaiállomásról.