Beceneve: Öcsike

Mikor reggel felkeltem azt hittem, hogy az egész esetet álmodtam, de mikor a nővérem meztelen testét megláttam magam mellett rájöttem, hogy mégis szerencsés srác vagyok. Viszont ez az érzés hamar eltűnt, mivel ellepett az a fajta érzés, ami átkozta a tegnap estét. Nagyszerű volt végre úgy felkelni, hogy már nem vagyok szűz, de az erőteljesen zavart, mégis kivel vesztettem el.
Fáradt voltam és nem igazán akartam felkelni, de nem bírtam behunyni a szemem Barbi mellett. Fogtam magam és a párnám, majd azzal a lendülettel lefeküdtem az ágy és a tévé közé a földre. Aztán viszont eszembe jutott, hogy meztelen vagyok, ezért gyorsan felvettem a melegítőnadrágom, mivel nem akartam, hogy megismétlődjön a tegnap esti dolog. Hiába vágytam még egyszer Barbi testére, de mégis csak a nővérem. Inkább lefeküdtem. Kellemes tapintása volt a fehér, kötött szőnyegnek, amitől azonnal álomba szenderültem.

Egy kéz a mellkasomon és egy csók a nyakamon ébresztett fel. Nem tudom mennyit aludhattam, de nem voltam kimerült, sem kipihent. Amolyan feküdni akarok, de futni is feelingem volt. Kizárásos alapon Barbi ajkait éresztem a nyakamon, ami egyre jobban közeledett a számhoz. Körmeivel lejjebb csúszott a köldökömhöz, majd ott körözött addig, amíg ki nem nyitottam a szám:
– Fejezd be légyszíves! – mondtam, mire keze leállt és a csókjai is irányt változtattak.
Megcsókolta fülcimpám, majd suttogni kezdett a fülembe.
– Nem Barbi vagyok – kinyílt a szemem.
Azonnal megfordultam és megláttam ki is keltett fel ilyen kedvesen. Szandé. Hosszú, festett, sötétvörös haja teljes egészében át volt fésülve jobb oldalára; nagy, zöld szemei pedig csábítóan néztek engem. Tekintetem lejjebb vándorolt és előbeukkantak a fekete melltartóban tartott gyönyörű mellei, amitől a péniszem már kezdett is életre kelni.
Jobbjával támaszkodott a fejem mellett, míg balját nem mozdította a köldök felől.
Teljesen magába kerített a vágy, melyet már alig tudtam visszatartani magamban. Akartam, hogy Szandé nedves punciját ízlelhessem, mellét haraphassam, fenekét markolhassam.
– Úgy hallom már nem vagy szűz – törte meg a csendet és vele együtt az elképzelt szituációkat.
– Hát... már nem – válaszoltam bizonytalanul.
– Ami persze nem azt jelenti – szólalt meg Barbi mögülem, mire megpróbáltam a fejemet úgy hátradőlteni, hogy láthassam –, hogy nincs még mit tanulnod.