Tavaszi tópart

Április volt, meleg, és Szilvin kívül még senki nem heverészett a tó mellett a fövenyen, élvezve a déli szelet, a ragyogóan kéklő eget és a nyíló virágok illatát.

Amúgy is eldugott hely volt, félúton két hegyvidéki település között. Ezen a tavaszon a tó vize nem volt túl magas, de ez nem is igazán számított, hiszen fürdőzéshez korai volt az évszak. A fák sem vetették teljes árnyékot, de hát a nap ereje sem teljesedett még ki. Ez így pont megfelelt Szilvinek, aki bugyira és melltartóra vetkőzve heverészett egy pokrócon, magát a tűz istenének.

Szeretett kijárni ide, tavasztól őszig. A legjobban ezeket a napokat kedvelte, amikor senki nem volt körülötte. Egyrészt, mert nem mondhatta tökéletesnek a testét (noha nem nézett ki rosszul), de leginkább azért, mert nem szeretette az embereket. Az emberek többnyire bunkók és büdösek. És öregek. Aki pedig nem öreg, vagyis fiatal... hát, Szilvinek ez is okozott kényelmetlenséget. Ő ugyanis nagyon vonzónak találta a fiatalokat.

Főleg a fiúkat.

Csak hevert, teltkarcsú testét fűszálak csiklandozták, méhek repkedték körül. Lehunyt szemmel merült az emlékeibe.

Az az osztálykirándulás... istenem, milyen régen is volt! Az emeletes ágyon, ahol meztelen alsótesttel feküdt, pólója felgyűrve a melle fölé, és Krisz a lába között, nyalta, ujjazta őt. Milyen mohó volt a srác, hogyan remegtek mindketten az izgalomtól, hiszen új volt az élmény, akkoriban minden új volt: az is, ahogyan elélvezett, és aztán a fiú forró, sima farkát a szájába vette, majd hagyta, hogy a spermája a nyakára spricceljen.

Aztán egy sötétebb emlék kúszott elő agának zugaiból. Huszonkét éves volt, ment haza a diszkóból, egyedül, és két srác elállta az útját. Berángatták a sötét bokrok közé, hogy . Ő pedig nem félt, csak zihálva súgta nekik, hogy semmi szükség . És jöttek sorba... majd egyszerre, ő pedig szégyentelenül magát nekik, és óriási orgazmusokat élt át a hitetlenkedő sihederek szeme láttára.

Később férjhez ment, és a sors iróniája, hogy a férfi tíz évvel idősebb volt nála. Ez eleinte nem zavarta, de újabban sajnos már minden téren kezdett megmutatkozni a korkülönbség...

A nap egyre melegebben sütött, és a teste is egyre inkább felhevült. Szilvi végigsimított magán. Szívesen magához nyúlt volna, de ki tudja, szép idő van, bárki jöhet... és egyszeriben megérezte, hogy valaki tényleg figyeli.