Falusi románc 1. rész

A személyvonatnak nevezett büdös konzervdoboz fülsértő fékcsikorgás közepette állt meg. Jócskán túlcsúszott a peronon, de ez persze senkit nem érdekelt, hiszen csak én, és három vénasszony szállt le Pusztakúton – így hívták azt a falunak nevezett akármit, ahol nagyapám lakott. Igazából nem is volt a nagyapám, csak egy idegen pasi, aki oly ügyesen hajtott rá nagyanyámra, hogy sikerült feleségül vennie a nálánál jó húsz évvel fiatalabb özvegyasszonyt. Vagyis nem is őt, hanem azt a mintegy 200 hektáros jól menő gazdaságot, amely most, hogy a nagyi eltávozott az örök vadászmezőkre, Feri bácsi ölébe hullott. És itt jövök én a képbe. Kedves szüleim, szerint nem ártana nekem egy kis friss falusi levegő, és így amíg ők a Kanári szigeteken fognak nyomorogni én – persze csak a saját érdekemben – szívhatom a gané szagot vidéken. Persze nem csak ezért vagyok itt. Küldetésem valódi célja kipuhatolni a mostohanagyapám szándékait, ugyanis anyám – aki eddig legfeljebb állatkertbe látott élő csirkét, kijelentette, ő fog gazdálkodni, nem bízza az örökségét egy semmirekellő jöttmentre.
– Szia – ragadta meg csípőmet és emelt magasba két erős férfikéz. – Igazi nagylány lett az én kis Dórikámból.
– Tegyél már le Feri bácsi! – kiáltottam rá ijedten, mire ő lassan visszaengedett a peronra.
– Ne merj még egyszer bácsinak szólítani, mert elverem azt kis kerek popsidat. – vigyorgott.
– Jól van, na – nevettem el magam, és hirtelen minden ellenérzésem eltűnt. Kölcsönösen megbámultuk egymást és bevallom megragadott a látvány. Ott állt előttem egy magas, villogó fekete szemű, igazi FÉRFI, természettől fogva barna, bársonyos bőrén a melegtől és izgatottságtól izzadságcseppek csillogtak, nyitott inge mögött elővillant izmos, röviden göndörödő fekete szőrrel borított mellkasa. Krémszínű halásznadrágja a bal combjánál olyannyira kidudorodott, hogy pár másodpercig meredten bámultam.
– Itt a kocsim, gyere, menjünk, mert még napszúrást kapsz. – ölelt át és én akaratlanul hozzásimultam.
A háza, a házunk, a házam, nem igazán tudom melyik a helyes forma, semmit nem változott. A hatalmas, kertből a gaz kitúrta a nagyi törékeny virágait, a bejárati ajtó fájdalmasan nyikorgott, az előszobába nem gyulladt meg a villany.