Buszos út

A húgom két drága jegyet kapott egy körútra Dél – Kaliforniában. Az a fajta romantikus út volt, ahol párokat visznek egyik helyről a másikra egy nagy busszal. Kénytelen voltam vele menni. A családunk mindig is kalandozó volt olyan értelemben, hogy sokat utaztunk különösen akkor, amikor Christine és én még fiatalok voltunk. Christine barátja ezt tudta, ezért lepte meg a húgomat két jeggyel egy három napos útra.

A tervek viszont megváltoztak, amikor kiderült, hogy megcsalta Christine – t. Bocsánatért esedezett, de Christine nem megbocsátó típus, különösképpen nem akkor, ha megcsalásról van szó. Így tehát ott állt két jeggyel és útitárs nélkül. Az út maga érdekelte a beharangozott szabadtéri tevékenységekkel és gyönyörű látnivalókkal. Barátnőt nem vihetett magával, mert az út pároknak volt meghirdetve és a barátai közül sem akart választani, mert attól tartott, hogy a kiválasztott jelzésként értékelné a meghívást. Christine végül engem kért meg, hogy legyek a társa az úton. A szüleink ezt jó ötletnek tartották olyan megfontolásból, hogy egy kis rokoni kapcsolaterősödés sohasem árt.
Az indulási hely egy kis ranch volt, amit vonattal majd taxizással értünk el. A ranch maga nem volt része az útnak, pusztán a start helyeként szolgált. Fájdalmasan kora reggel volt és a jövendő nappali forróság már érződött. A bőröndjeinket magunk után húzva bementünk a vendégek fogadóépületébe ahol egy idősebb nő fogadott minket a recepciós pultnál.

– Jó reggelt! – mondta barátságosan mosolyogva.

Mindketten üdvözöltük és egy darabig semleges beszélgetést folytattunk vele. Roppant udvarias volt és úgy éreztem, hogy az út remek lesz.

– Feltételezem hogy az út miatt vannak itt. – mondta végül.

– Így van. Itt a jegyünk. Izgatottan várjuk az indulást. – mondta Christine.

– Azok is jönnek? – kérdezte a nő a csomagjainkra nézve.

– Természetesen. Miért?

– Hát... nem vagyok benne biztos, hogy mindenre szükség lesz. Tudják, hogy milyen útról van szó, igaz? – kérdezte a nő kissé zavart pillantással.

– Pároknak szóló pihenőút – felelte a húgom.

– Nos igen... de mi van a csomagokban?

– A ruháink. Nyilvánvalóan. – mondta Christine ekkorra hasonlóan zavartan.

– Oh jajj... Ez nem olyan út, ahol ruhákra van szükség. – mondta a nő fura arckifejezéssel.

A húgom felvonta a szemöldökét és megkérdezte:

– Ezt hogy érti?

– Ez egy nudista kirándulás.