Álom? Álom...

A zsalugáteres ablakok résein élesen vágott be a fény.
– Fél hat – gondoltam. Gondoltam? Tudtam. Már évek óta ezt látom.
Most – mást is.

...

A fiúsan rövid barna haj az orrom csiklandozta. A jobbkezem elzsibbadt. Kicsit megmozdult a haj. A hozzá tartozó fejjel együtt – aztán felém fordult.
Lentebb a hasa, az a lapos, feszes has is nekemfeszült.
Feszült? Inkább – simult.
Álom és ébrenlét határán eszem a tegnapi napon járt.

...

Sajó mély hangja tépte szét a tanya csendjét. A kerítésen kívül egy erdésszzöld autó állt.
Mióta? Nem tudom. Az istállóban voltam. Széna, abrak a két tehénnek, lovaknak.
A komondornak Bogár, a puli, éles csaholással kontrázott. Erre mentem előre, a ház sarkához.
Akkor láttam meg az autót.
– Ez... ez... az a kocsi! – Igen, ez... AZ! Nem néztem rendszámot, nem néztem én semmit. Csak a volán mögött ülő alakot... a régen látott, mindig hiányzó, kedves arcot.
V. arcát.
Kerestem a kocsiban a többieket. A hozzá tartozókat.
Egyedül volt.
– Mi van? Be se engedsz? Nagyon poénos.
Ha lett volna kétségem – ettől elmúlott. El kellett oszolnia.
Mennyit hallottam!
Kezeim maguktól nyitották a kaput. A kutyákat hátraparancsoltam, a kocsi bejárt a tanyaudvarra.
Kiszállt. Láttam, futni akart hozzám.
– Várj! Előbb mutatkozz be Sajónak és Bogárnak!
– Muszáj?
– Muszáj. Vagy ott akarsz éjszakázni?
Magam mellé parancsoltam az ebeket.
– Lassan gyere ide – kértem. Úgy! Először Bogárnak, a pulinak! Lassan nyújtsd a kezed! Nyitott tenyérrel... úgy! Szólítsd a nevén!
Bogár végigszaglászta a kinyútott kezet. Meg volt elégedve a vizsgálat eredményével, mert két csengőt vakkantott és megnyalta.
Sajó lustán cammogott oda. Ínyét – csak úgy miheztartás végett – felhúzta. Ő is végigszaglászta a tenyeret, a kinyújtott kart. Ő is elégedett volt az eredménnyel. Egészen odaállt a mozdulatlan, rövidnadrágos alak mellé. Csak jelezte, hogy ott van és vár egy símogatást. Megkapta.
Odamentem én is.
– Na, most már sorrakerülhetek! – nevettem.
– Mire jó ez – kérdezte a hosszadalmas és régen érzett csókok, ölelések után.
– Egyedül élek, három kilométeren belül nincs szomszéd, nincs senki. Minden állatom úgy van szoktatva, hogy a házat és engem is őriz, véd. Majd meglátod.
Egyből a búbos-uralta konyhába léptünk.
– Ezt... ezt te csináltad?
– Segítséggel.