Triolusnak...

Már kihúzott az állomásból a vonatom, már lehiggadtam a kezdeti feszültség után. Konferenciára indultam Marseille – ba. Kényelmesen elfészkelődtem a puha ülésen, a fejemet betámasztom a sarokba. Lehunytam a pilláimat, és hagytam, hogy a nyugalom átjárhasson. Hagytam, hogy a feszülős gondolatok helyett a nem – gondolatok legyenek bennem.

Visszaröppentem az indulásomhoz. Utólag érdekes, ezek a benyomások, amik visszamaradtak. Váratlanul ért, hogy Triolus fölajánlotta, hogy kihoz az állomásra.
Szívesen elfogadtam, mert nehéz a két nagy koffer, a cuccomon kívül még a kőzetminták is. A férjem meg úgyse ért rá, Trilus pedig olyan készséges, sőt feltűnően az. Habár nagyon jó barátságban vagyunk, nincs abban semmi, ha készséges hozzám. És ő tényleg az.
Már szinte azt is fölajánlotta, hogy elkísér engem végig.
Csak udvariasságból mondta volna? Olyan búgó volt a hangja, érzelmes – biztos, hogy nem csak frázis volt, hogy ezt mondta, hogy szívesen velem utazna.

Számba vettem a személyét, mert alapvetően egy jó kiállású pasi. Sőt nagyon is az. Van vagy 188 – 190 magas, és nagyon jó alkatú. Amikor nem figyel, olykor végigmérem. Akkora a háta, mint egy pajzs, de a csípője már keskeny. A feneke jó izmos. Tetszetős forma, nem mondom. Sajnos valami 10 évvel fiatalabb nálam, bizonyára a zsenge pipihúst többre értékeli, mint egy korombeli asszonyt. Habár előfordult, hogy elkaptam a tekintetét, amint engem .
Na jó, akkor épp az a kivágott blúz volt rajtam, és bizonyára azért. Meglehet, hogy azt vizsgálgatta, hogy ennyi idős létemre hogy vehetek magamra egy ilyen kihívó holmit. Azért az jólesik, ha megakad a tekintete rajtam valamelyik férfinek. Olyan jó nőies érzés – újraátérezni.

Végsősoron itt vagyok egymagam ebben a kétágyas fülkében, a meghívók kifizették a kupé árát, ha egy kicsit rámenősebben hangsúlyozta volna, hogy tényleg elkísér, meglehet, hogy rábólintok.
Elsődlegesen baráti kapcsolat a mienk, de azért egy kicsit mégiscsak több. Valamennyivel több valóban, de vajon ez csak a férfiak szokásos flörtölése a nőkkel, vagy a szemében csillogó érdeklődés tényleg nekem szólna?

Már a múltkoriban is éreztem, amikor az a kivágott blúzom volt. Szerintem Triolus szívesen bekalandozott volna az ujjaival a blúz kivágásába. A szemét legalábbis ott tartotta. A kezét... hm... szép a keze, puhák az ujjai, sosem tartja mereven, hanem csak lazán. Érdekes lehet, amikor simogatni küldi. Ha megpróbált volna a dekoltázsba... azt hiszem nem toltam volna el.

Tényleg mi csak baráti kapcsolatban vagyunk, de azért egyszer szívesen megtapasztalnám, hogy milyen lehet egy ilyen nagy mellkashoz odasimulni. Olyan védettségérzet – talán. Ha már odahajolok, átkarolom a törzsét, hogy az egész mellkasát a magamhoz húzzam, kicsit megsimítanám a domborodó mellizmát.
A minap a sötétkék trikóján keresztül láttam, hogy hegyesre keményedett a mellbimbója. Mindkettő szinte átszúrta a trikóját. Vajon a férfiak esetében is úgy van ez mint a nőknél? Ha simogatnám neki, attól megkeményedne?
Tudom én, hogy némelyik férfi direkt érzékeny a bimbójára. Szerintem Triolus hagyná szívesen, hogy egy kicsit megcirógassam az ujjaimmal, vagy esetleg megnyalintsam a bimbó csúcsát, már csak azért, hogy megállapítsam mennyire lett kemény ettől. Esetleg megpróbálhatnám megszopogatni, hogy be tudnám-e húzni a számba, vagy ellenállna?

Ekkor váratlanul valaki föltépte az ajtót, ijedten rezzentem össze a hangtól.
Az idegen férfi kérdezett valamit – nem értettem a nyelvét – s ezen közben a szemeivel a mellemre tapadt. Majd a kérdése válasz nélkül hagyása után kihátrált, és csattanósan becsukta a fülkeajtót.

Akkor pillantottam le a blúzomra, s látnom kellett, hogy az előbbi ábrándozásom következtében rajtam jelentkezett leglátványosabban a hatás. Ugyanis ágaskodón kinyomta a blúzt a mellem gombja. Hiába rendezgettem, húzogattam a vékony selymet, az árulóm csak ott hirdette ország – világ előtt, hogy mire vágytam az imént. Vagyis talán nem is arra, hogy én csókolgassam az ő keményedő bimbóit, hanem még inkább arra, hogy ha hozzásimulok, és simogatom, akkor ő is érezzen némi késztetést, hogy az ajkai közé vegye a bimbómat, és gyöngéden szívogassa nekem. Egészen elgyöngülök tőle, a térdeim alig tartanak meg, annyira remegnek, ahogy a bizsergés végigömlik a testemen. Triolusból kinézem a gyöngéd becézgetést.

Még ha nem is mennénk tovább, csak egy kis felületes érintgetésig, egy kis ártatlan simogatásig, na jó esetleg egy kis kalandozásig a nyelve csúcsával. Esetleg. De tovább már biztosan nem, hiszen ugye én nem vagyok független, nem tehetek ilyesmit egy kollegámmal, aki ráadásul jó barátom is, és különben is sokkal fiatalabb, meglehet, hogy nem is volna hajlandó ilyesféle játékra.

Meglehet, hogy megmosolyogná, ezt a féle vágyamat. Nem is merném elmondani neki, hogy az ölelését szeretném érezni, a mellkasához bújnék, meg azt hogy a melleim milyen szívesen befészkelnék magukat a markába.
Jobb is, hogy nem utazott velem. Csak kompromittálnám magam.

Még nappal csak hagyján, de amikor megágyaznék a fülkében, hogy aludni térjek, akkor nyilván nem az utcai ruhámat gyűrném össze a fekvéshez, hanem hoztam egy úti – vállfát erre a célra. Éjszakára hálóinget húznék.
Eléggé nőies egy darab, nem mondom. Elől 4 – 5 gombbal csukódna, de rendszerint nem gombolom be, hogy ne szorítsa a nyakam (igaz, így csaknem köldökig nyitott, de legalább kényelmes), elég rövid is, épp csak takarja a fenekem.
Hogyha velem utazott volna Triolus, hogy mutatkoznék előtte egy ilyen kis áttetszően vékony kis csipkeszegélyes holmiban?
Habár ha egy ilyesmiben látna, bizonyára nem maradna el a hatás.
Azokat a mozgékony puha ujjait csak elküldené fölfedező útra.

A térdhajlatomban egészen érzékeny a vékony bőröm. Ha ott simogatja, ha ott cirógatja... huh... nem állok jót magamért... Képtelen volnék ellenállni.

S akkor már nem is állna meg a térdhajlatban, hanem bizonyára végigzongorázna a combom hosszán.
Tulajdonképpen a legbüszkébb vagyok a combjaimra, meg a lábaimra. Szép feszes, és hosszú, magas sarkú cipőben, meg miniben, igazán fölvehetem a verseny a fiatalabb nőkkel is.
Na kedves Triolus, ha a combomat simogatod, bizonyára nem jut eszedbe az, hogy mi csak barátok vagyunk, mert... akkor már meglátnád bennem a nőt is, nem?

S ábrándjaim nyomán az ujjaimmal végigszaladtam a combomon, a vékony szoknya anyagán keresztül is éreztem, hogy a combom jó kemény, és meleg. Enyhén ringatózott, ahogy a vonat ringását átvettem.
Jólesett belerévedni a ringatásba, s azt képzelni, hogy kíváncsiskodó ujjaival ő barangol a combjaimon. A szoknyámat kissé föltúrva, az ujjbögyeit a szoknya alá beszalajtva. A combom belsején remegősen érzékeny a vékony bőr. Egészen izgalomba jövök tőle, ahogy a combom belsejét simogatja, egyre följebb, de nem állapodik meg egy helyen se sokáig, hanem csak könnyű érintéssel – egyre följebb kúszik. S amikor véletlenül az ölemhez ér az ujja, visszarántja a kezét, mint aki eltévesztette, mint aki csak úgy tétován odasodródott. De amint észreveszi, hogy én csak mosolygok a próbálkozásán, hát akkor fölbátorodva visszatér az imént fölfedezett pályára, és most már szándékosan úgy simogatja a combomat, hogy lehetőleg a kisujjával, a tenyere élével megérinthesse ne is csak az ágyékomat, hanem a csipkeszegélyes kis bugyiba rejtett dombocskát is.

Lesi az arcom, hogy neheztelek-e ezért.
De hiszen ez még semmi tiltott. Ez még csak egy kis simogatósdi, akármikor abba lehet hagyni, ha rászólok, hogy ne folytassa. De miért szólnék rá? Ez még nem bűn.
Mi különösen meghitt jó kapcsolatban vagyunk, szerintem egy kis simogatás még belefér a jóbarátságba, tovább meg úgyse mennénk.

Mindenesetre imponál nekem, hogy ennyire fölkeltettem az érdeklődését, hogy ennyire nőies nőnek tekint, akit szívesen simogat. Ez csak egy bók nekem, hogy klassz nőnek tart. Hogy habár csak kollegák vagyunk, de mégiscsak gusztusos nőnek gondol. Szerintem nincs abban semmi rossz, ha egy gusztusos nőt megkíván egy férfi. Végsősoron erről szól az élet, nem? A nők kelletik magukat, a látványt, a férfiak meg elismeréssel hódolnak. És nem is röstellik kimutatni, hogy vágyakoznak a mutatós cici után, vagy egy szép hosszú comb után (vagy közé) vagy oda valahogyan.
Még tán zokon is venném, ha nem sikerülne fölébreszteni benne a vágyat, hisz mi egyébért megyek a fodrászhoz, meg vásárolom ezeket a drága melltartókat, hogyha még annyit se érek el vele, hogy a férfiakban megbizseregjen a tavasz érzete?

Leginkább veszélytelen olyan férfin kipróbálni a hatást, aki nem él vissza a helyzettel, aki nem rohan le tüstént, hogy maga alá gyűrjön, hanem csak látom a tekintetén, hogy legszívesebben maga alá gyűrne.
Triolus szemében is láttam már a föllobbanó vágyat, s máris belekalimpált a szívem az örömbe. De tudom, hogy ő nem követelne semmit tőlem, ami az akaratommal ellenkezne. Ő egy igazi jó barátom. Habár férfi.

Vajon mennyire tud elszakadni valaki attól a pozíciójától, hogy férfi? Hogyha egy nőnek férfi a barátja, akkor ki lehet rekeszteni a nemiséget?
Szerintem ha Triolus észrevenné, hogy megkívántam őt, hogy epekedek a simogatása után, akkor... na, mit is tenne vajon? Csak nem annyira mafla, hogy visszautasít?
Ha már megcsókolta a mellbimbóimat, ha már a combom belsejét simogatta, meg olykor a dombomat is a bugyimon keresztül, akkor csak fölizgul tőlem annyira, hogy többet is akarjon!

Csak úgy bizonyosodhatok meg, ha ott is megérintem őt.
Megtapogatnám a mellbimbóját, hogy bizonyosságot szerezzek, hogy a férfiak vágya vajon kihegyesíti-e a bimbóját. De ha nem, akkor nem volnék rest, és lejjebb is megsimogatnám – már csak a teszt miatt is.
Előbb csak a hasatáján, de végül egészen konkrétan rákeresnék a huszárra, mert tudni szeretném, hogy vagyok-e annyira vonzó nő, hogy gerjedni tudjon rám egy ilyen férfi, aki esetleg fiatalabbakhoz van szokva. S vagyok-e annyira kívánatos, hogy merevedése legyen tőlem?
Remélem, hogy nem tolná félre a kezemet egy ilyen helyzetben? Hú de ciki volna, ha én kívánom az érintését, a simogatását, a csókjait, becézgetéseit, és érzem is, hogy gerjed rám, és mondjuk mégis azt mondaná, hogy nem akarja velem, mert – tudomisén: barátnője van, vagy kolleganővel nem hetyeg, vagy efféle, és inkább visszautasítja a kalandot velem. Ez aztán a blamázs.

De már csak nem tenne velem ilyet – hiszen mi olyan jó barátságban vagyunk, ennyi már csak belefér, nem? Úgyse tud erről senki más, csak ketten vagyunk a kupéban, a függöny behúzva, az ajtót bezártam. Ha meg biztonságban érezheti magát, csak nem utasítana el. Remélem.

Annyira szeretném érezni a puha ajkait a melleimen, meg a mellem között, a völgyben, miközben meg az ujjaival a dombomon barangol. Finoman harapdálná a bimbómat, beszívná a szájába, úgy szopná, hogy fölpörgök tőle egészen, és közben meg markolgatná az ölemet. Egy pillanat alatt betalálna a bugyimba.
Minek azt kívülről simogatni, sokkal finomabb, ha közvetlenül érezhetem. Akkor az ujjaival a szirmok közé is beférhet.

Szerintem megérzi ő, hogy mire vágyom, hallani a kapkodó lélegzetvételemen, hogy már egészen bezsongtam a simogatásaitól. Megérezné azt is, ahogy emelgetem a csípőmet, hogy minél inkább hozzányomhassam az ölemet a tenyeréhez.

Szerintem a kezével is képes volna az élvezetig fokozni az örömömet, de talán még másként is. Például ha egy kicsit megtolom a vállait lefelé, bizonyára megérti belőle, hogy azt szeretném, hogy csússzon kicsit lejjebb, és most már a melleim csókolgatása, szopogatása után egy kis hasonlóban részesítse a többi várakozó vágyakozót is.

Ha oda belecsókol nekem – óh, istenem – hogy el tudnék szállni tőle.
Nincs még egy olyan csodálatos, mint amikor a nyelvét végighúzza, és a felsővégén megrezegteti. Majd ismét föltúrja a finom redőket, és a fölső végponton megtáncoltatja a keményre hegyesedett nyelvével.

S ha már idáig eljutnánk, akkor legalább biztos lehetnék benne, hogy nem csak a barátságunkra tekintettel dédelget egy kicsit, hanem igazán bevadult tőlem, hogy kíván, hogy egészen odavan értem. Kell nekem az a visszaigazolása, hogy még nem vagyok egy lejárt lemez, hanem még kívánatos nőnek minősülök, lám a jóbarátom is hogy elveszítette tőlem a fejét, holott fiatalabb szeretője is akadhatna, de én mégis ilyen erősen tudtam hatni rá.

Mert ha csak egy kicsit megpuszilgatja a mellemet, vagy megsimogatja az ölemet, az még tulajdonképpen semmi, az még beleférhet a haverságba. De ha már odáig jutunk, hogy szenvedélyesen csókolgatja a puncimat, hogy egészen a gyönyörömig nyalogatja nekem, akkor az azért már nem semmi, az már nem csak baráti gesztus, hanem valódi hódítás. Ez már nem csak felületi érintkezésnek minősül, hanem az igazi szeretkezés előszobája. Mert habár elélveznék a nyelve rezgetése által, de azért egy tényleges szeretkezés még beleférhet, ha már eddig eljutottunk, nem? Ha hajlandó volt a puncikámat nyalogatni, ugyan miért ne lépne még tovább is?

Hiszen őt magát is fölizgatja az ilyen helyzet, hogy egy nőnek – még ha csak a barátnője is az illető – éppen nyalja a kelyhét – és bizonyára érzi, hogy elönti a csészét a vágy.
Ő is tudhatja, hogy mire vonatkozó vágy lehet, hiszen tiszta síkos a pálya, tudni lehet, hogy most már csak a lőcsöt kéne megcsúszkáltatni ebben a síkosságban.

De ha nem érezné meg, hogy mire vágyom, akkor inkább belelihegném a sötétségbe, hogy csókoljon meg, csókolózni szeretnék.
És amikor az arca az enyémhez kerül, akkor mindenképpen az ölembe irányíthatom a dákóját. Szerintem kézzel nem is kell irányítani, hanem csak betalál magától a csatornámba, belemerül, egészen mélyen elsüpped benne.
Szeretném magamban érezni, egészen mélyen, hogy maximálisan befogadom. A hátát magamhoz szorítanám, és a lábaimmal átkulcsolnám a csípőjét, hogy kellően egymáshoz szoruljunk. Nem akarnám, hogy kihúzza, ha már egyszer magamban érezhetem. Szeretem ezt a feszülést, ahogy szinte odaszögel a lepedőhöz, és úgyszólván kifelé nem is húzza, csak befelé, egyre mélyebben. Szeretem érezni, ahogy kitölti, és ahogy finoman súrolgatja odabenn... huuh... Éppen csak a makk kemény feje cirógat, de jól érezhetően nyomja a belső redőket.

Olyan mókás hallgatni ilyenkor azokat a cuppogós hangokat. Mintha egyenesen puszik cuppognának odalenn, éppen úgy, mintha a puncikám cuppogós puszikkal örvendeztetné a vendéget.
Teljesen fölforrósodik tőle az egész környék.
Ezt aztán nem hagynám abba egyhamar. Jó érzés, ahogy így dugattyúzik bennem. Szerintem egész éjjel szívesen csinálnám vele, mert annyira fölpörögnék ettől – hogy ilyen jó ritmusban csináljuk, hogy nem is szállnék ki a dologból könnyedén.

Az egész utazást lehetne ilyesmire fordítani. Mennyi is a vonat menetideje? Mindenesetre órákon át. Atyaég, hányszor elvélvezhetnék közben ettől a fiútól?
Mégiscsak inkább az lett volna a jó, hogyha elkísér engem a konferenciára. Akkor nem csak a menetidő alatt lehetett volna alkalom szeretkezni vele, hanem a teljes kiküldetés alatt végig.
Hmmmmm. Triolus, ha hazajövök...