Forró hálószobák 1.- Miranda úrnő

– Betty! Gyere ide!

– Parancsoljon velem a kisasszony.

– Bontsd ki a hajam, és vetkőztess le.

– Igenis Miranda úrnő.

Új szolgáló vagyok, szerencsésnek mondhatom magam, hogy Miranda szobalánya lettem. Nemesi származású vagyok, az apám gróf, de sajnos elszegényedtünk. Apám kétségbeesésében mindenünket elkártyázta a végén, amikor veszni látszott a birtok is. Miranda családja távoli rokonunk, annyira távoli, hogy sosem tartották velünk a kapcsolatot, de nagy kegyesen lehetek a kisasszony szolgálója, ahelyett, hogy a konyhában hordanám a moslékot.

Miranda leül a fésülködő asztalkája elé, kibontom vörösesszőke haját. Halkan sóhajtok, nekem is lehetne ilyen életem...

– Ne húzd annyira, te kis koszos! – kiált rám, amint fésülöm, a szemembe könny szökik, a koszos jelzőt egyáltalán nem érdemlem ki. Hazajárok fürdeni, fél óra járásra van szerény otthonom. Az egykori birtokból nagyobb udvarház maradt ránk. A szolgálók szétszéledtek, apámnak minden második éjjel főzök, és lefürdöm, aztán irány vissza a Horn családhoz.

Miranda feláll, kecsesen kihúzza magát. Vörös bársonybrokát ruháját oldom ki hátul. Felemeli karjait, áthúzom fején a felsőruhát, majd az alsószoknyákat. Végül csak a fűző és a legalsó szoknyácska marad rajta.

Nagy mellei szinte kipattannak a fűző alól. Hatalmas bimbóudvara van, kerek halmai, keskeny dereka és gyönyörű feneke. Göndör tincsei majdnem a fenekéig érnek.

Mindig eszembe jut, hogy én is szép vagyok, de úrnőm nyomába senki sem ér fel. Még nem láttam nála szebbet. Sokszor téved a pillantásom a szív alakú arcára, nagy kék szemekkel bámul a világra, a gőgjét utálom csupán. Azt a felsőbbrendűségi hangnemet, és azt, hogy annyira büszke.

– Azt rebesgetik, hogy apád reumáját masszírozással szoktad enyhíteni. Én viszont azt hallottam egyik barátnőmtől, az jót tesz a vérnek, a bőrnek, felfrissül tőle a szervezet.

– Meglehet úrnőm.

– Akkor mire vársz? Teríts az ágyamra egy lenvásznat, és fogj hozzá hamar! Holnap randevúm lesz a márkival, hegyi sétára fog vinni. Jó erőben akarok lenni.

– Parancsára kisasszony!

A maradék ruháit is kéri, én segítsem le róla, mintha béna, kezetlen lenne, csak azért, hogy megdolgozzam a nyomorúságos béremért.