Becky

Késő este van, mindenhol már sötétség uralkodik. Egy két lámpa még ég, mint egy őrszemként jelzik hogy itt laknak emberek. Egyedül bolyongok az utcán, vagyis nem teljesen hisz velem van Ben a is. Megint sokáig dolgoztam így már csak későn jutott időm arra hogy a szokásos kis esti szeánszunkat megejtsem vele. Ilyenkor nagyon szeretem a várost hisz olyan mintha én uralnám a világot. Ilyenkor el tudok merülni a gondolataimban, el tudok szakadni a valóságtól, magam mögött tudom hagyni a gondjaimat. Ilyenkor már a madarak sem csiripelnek, a bogarak sem nyüzsögnek a fán, egyszerűen csak én vagyok és a legjobb barátom. Ezt az idillikus nyugalmat törte meg az az idegen aki később annyi mindent megváltoztatott az életemben. Mondhatni teljesen megbolygatta azt az állóvizet amit eddig a pillanatig az életemnek nevezhettem. Így visszagondolva mily sivár és unalmas volt.

Ez az idegen egy hölgy volt aki szintén ki tudja milyen okból kifolyólag de ezt a késő esti órát választotta arra hogy lehozza a az esti sétára. Ki tudja, lehet Ő is épp a gondolataiban volt elmerülve, lehet Ő is épp azon tűnődött milyen szép és nyugodt is ez a kis város így éjszaka. Szembe találkoztunk a járdán. Az ő egyből rokonszenvet érzett az én kis Benemmel. Körbeugrálta és már hívta is játszani. Lehasalt a földre de a feneke égnek állt és pajkosan csaholva kérlelte az én öreg barátomat hogy kergesse már meg egy kicsit. Bezzeg az én öreg rókám csak hűvösen tűrte, hogy ez a kis kölyök körbeugrálja. Mikor álmosan ásított már én sem bírtam tovább és mosolyra húzódott a szám. Ekkor ránéztem erre a titokzatos idegenre, egymásba fúródott a tekintetünk és úgy éreztem mintha ezer éve ismerném őt. Hosszasan álltunk elmerülve egymás tekintetében, egyikünk sem merte megszakítani ezt a meghitt pillanatot amit így szinte éjfélkor értünk meg egy átlagosnak hitt késői alkalmával.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de végül csak elszakadtam azoktól az igéző szemektől és erőt vettem magamon hogy megszólítsam.

– Szia! Sarah vagyok! Nagyon aranyos a !

– Szia! Becky! Köszönöm! Látom a te már kissé öreges!

Itt felnevettem hisz ez finoman szólva is enyhe kifejezés volt az én öreg harcosomra, hisz már a 17.