Vágyak találkozása

Feri haverom 25. születésnapját ünnepeltük a nevelőapja tó melletti fogadójában. Fiatal huszonévesek tipikus gyülekezete. Volt ott minden, ami egy jó bulihoz kell. Rengeteg , kaja, vízipipa, és még sok egyéb. Kissé nehezen indult be a parti, de a végén sikeresnek volt mondható az esemény. Én szokásomhoz híven leültem szépen egy asztalhoz, odaraktam magamhoz a literes és valami üdítőt mellé. Sose voltam valami nagy parti-arc, vagy a parkett ördöge. Sokkal inkább az az egy helyben ülős, akihez bármikor oda lehet menni és beszélgetni. Természetesen, amikor egy kis Karaoke került szóba, akkor ellehetett engem mozdítani a helyemről.
A buli eleje óta felfigyeltem egy lányra, aki nekem eléggé bejövős volt. Magas, vékony leányzó, egészen formás mellekkel és fenékkel. A szülinapostól megtudtam, hogy Petrának hívják. Petra rövid szőke hajú volt, és szemüveges. Nem tagadom, pont az esetem. Nem sokkal az információ megszerzése után elkezdődött a Karaoke. Lehetsz király, A zöld a bíbor és a fekete, István a király. Ezek a bevált dalok, amihez engem mikrofonhoz kértek. Már nem is emlékszem, melyik dal ment éppen, amikor a bulizók között mászkáltam mikrofonnal a kezemben, és hagytam nekik, hogy a refrént ők énekeljék. Tudjátok, amikor énekelek, teljesen elengedem magam. Nem érdekel semmi és senki, és az sem, hogy éppen mit csinálok. Bátorságom akkor sem ismert határokat és Petra kezébe is tettem a mikrofont. Ő természetesen beleénekelt (a maga módján) és nagyon boldog volt. Ez örömmel töltött el, és én folytattam a dalt. Hatalmas taps, ováció, majd vége lett a karaokenak és jöttek a parti zenék. Én szépen visszaültem a helyemre kifújni magam és iszogatni Viktor barátommal. Párszor összenéztem Petrával, de kezdeményezni nem mertem. Akkor is nagyon bátortalan voltam. Nem sokkal később épp öntöm magamnak a nem tudom hányadik italomat, amikor Petra közelített felém. Úgy gondoltam egy barátnője vagy valakije épp mögöttem van, és ő felé indul. De furcsálltam, mert az én szemembe nézett. Egyszer csak beleült az ölembe átkarolta a nyakamat és lesmárolt. Annyira meg voltam lepődve, hogy kiöntöttem a földre az italomat. Nyitott szemmel, széttárt karokkal csókolóztam ezzel a szinte idegen lánnyal, és azt hittem ez valami álom. Éreztem én -t, narancslevet, meg miegymást. Fél perc múlva abbahagytuk legnagyobb sajnálatomra. Még mindig karolt és a szemembe nézett.