Lovaglás

Én nem szeretem a lovakat, mindig is nagy, büdös és kezelhetetlen állatoknak tartottam őket. A sors mégis úgy hozta, hogy kis családommal egy lovas élményparka mentünk. Ezt úgy képzeljétek el, hogy egy panzió és egy hatalmas terület, ahol rengeteg ló van. Én különszobát követeltem, amire végül ráment 3 havi diákmunka bérem, de megérte. Én egy teljesen külön házba kaptam helyet. Az mondták, hogy nem lesz a házban senki, mégis éjszaka úgy 11 körül, hangos kulcs ébredtem, ahogy a szomszéd szobába beakarnak jutni. Majd reggel, kora reggel, fél 5 kor beindították jó hangosan a zenét. „Pihenni jöttem ti mocskok! ” Gondoltam.
Ekkor nagy meglepődésemre halkan kopogtak. Vérvörös fejjel ugrottam ki az ágyból és szinte kiszakítottam az ajtót.
– IGEN?! – Kiáltottam.
– Bocsi... – Jött a válasz. Ekkor láttam, hogy egy barnabőrű cigánylány áll ott. Rózsaszín topp volt rajta és kezében egy lovaglópálcát szorongatott. – Bocsánat.
Ismételte meg újra, vékony hangján.
– Igen? – Kérdeztem most már, sokkal kedvesebben. Sajnos a zene olyan hangos volt, hogy alig értettem mit mond. Benéztem a szobájukba, ahol egy szőke lány éppen egy vékony pólót vesz fel. Sajnos háttal, így nem láttam semmit. Ő nem volt cigány, de igazából mindegy.
– Szia, Violetta vagyok. – Kedves szelíd hangját a zene szinte teljesen elmosta.
– Szia. Ábel! – Kezet nyújtottam, amit ő elfogadott. – Lehalkítanátok a zenét, alig értelek!
– Persze... – Jött a válasz, majd közelebb hajolt. – De csak akkor, ha te meg felveszel valamit. – Ekkor kicsit durván, a belső combomra csapott pálcájával.
Teljesen elfelejtettem, hogy meztelen vagyok. Egyrészt azért, mert mérgemben, eszembe se jutott, másrészt azért, mert idáig soha, nem aludtam így, de most kiakartam próbálni. Gyorsan felkaptam valamit magamra, addigra visszajött.
– Szóval. – Kezdte újra. – Szeretném megkérdezni, hogy nem adnád-e, kölcsön Annának a lovaglópálcádat, mert ő otthon felejtette.
– Őőő, hát nekem olyanom nincs.
– Hogy-hogy? – Úgy nézett rám, mintha sátán kiáltottam volna.
– Tudod, én nem szeretem a lovakat. – Feleltem. – Tudom, hogy ez kicsit fura lehet, de így van.
– De akkor mit keresel te itt, egy lovas élményparkban, ha nem szeretsz lovagolni? – Ekkor elmosolyodtam.
– Hát lovagolni szeretek. – Néztem rá kicsit perverz mosollyal. – Csak a lovakat nem.
Ekkor megint úgy nézett rám, mintha maga lennék a pokol szülöttje. Megdöbbent arccal fordult a szobájába.