A takarítónő 9. rész

Mikor magunkra maradtunk lefeküdtünk és felkészültem egy kellemes éjszakai lazításra. Mit ne mondjak, mindenre számítottam csak arra nem ami következett. Márta felkönyökölt, szemembe nézett és elkezdett beszélni. Bár ne tette volna...

„Valamit eddig nem mondtam el Neked, de már nem tudom magamba tartani. Amikor az egyetemet abba kellett hagynom, mert terhes lettem és a gyerek mellett nem tudtam feljárni elhatároztam, hogy ha nem is leszek mezőgazdasági biológus, azért egy diplomát meg fogok szerezni. ” Ráhajtotta a fejét a mellkasomra, karjával átölelt és folytatta „Nem akartam falusi állatorvosné lenni, ezért amint a fiunk iskolás korba serdült beiratkoztam levelező tagozaton és sikeresen elvégeztem az egyetemet. Tíz évvel ezelőtt diplomát szereztem az alkalmazott pszichológia tanszéken. Magánpraxisba kezdtem és specialaizáltam a nők sexuális életének elemzésére, nameg a problémás nők kezelésére. Rövid idő alatt beindult a rendelésem, egyik páciens a másiknak adta meg a cimemet, kézről kézre adtak és hamarosan telitődött a naptáram. A legtöbb páciensem kielégületlenségből fakadó idegi problémákkal közdött, kezelésük hosszadalmas és sokszor eredménytelen maradt minden igyekezetem ellenére.

Egyik alkalommal egy új páciens jelentkezett, akit egy általam kezelt barátnője referált, tehát még beszúrtam a heti időbeosztásomba. Kifejezetten szép késői negyvenes és mint később kiderült rendkivül kedves modorú nő jelent meg az adott időben. Kiváncsivá tett milyen problémája lehet egy ilyen kellemes lénynek és a második találkozásunk végére egy kolosszális terv alakult ki bennem.

Nade nem rohanjunk túlzottan előre. Leültünk a beszélgetőszékekbe, ami egy kerek kávézó asztal mellé helyezett fotelszerű ülőgarnitúrát jelent. A hölgy vagy inkább mondanám hogy asszony nehézkesen kezdett bele élete történetébe, és végtelen türelmemnek volt csak köszönhető, nameg az addigra összegyűlt tapasztalatomnak, hogy ha kissé akadozva is de mégis elkezdte kitárni a lelkét. ”

Fogalmam sem volt hová fog kilyukadni és hogy őszinte legyek nem is igazán érdekelt, mert a nap küzdelme eléggé megviselt és egy kis alvás igencsak jót tett volna. Eleresztettem magam és szinte félájúltan hallgattam vagy talán engedtem el a fülem mellett amit Márta mesélt.