A borosgazda 3. rész

Hamar kitavaszodott, nagyi néha kézbe vette a dolgokat. Úgy tette mind ezt mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy kiveri a farkam. Nagyon hálás voltam neki ezért, de nagyon vágytam ismét egy nőre. Imáim hamarosan meghallgatásra találtak.
A birtokuktól nem messze valaki, vett egy szőlőt pincével, felszereléssel együtt. Ám hiába volt rá pénze nem értett a szőlőműveléshez. A tavaszi munkákat megoldotta alkalmi segítséggel, de mostanra belátta, hogy ez így nem működik, szörnyű állapotban volt az egész ültetvény.
Ekkor fordult hozzánk segítségért, nagyanyám engem küldött át, hogy nézzem meg mit lehet tenni.
Egy csinos negyvenes nő fogadott, látszott a ruháján, hogy nem helybeli, mert az itteniek ennél sokkal konzervatívabban öltözködtek. Piros gumicsizma, sárga nejlon otthonka, fehér kalap, és napszemüveg volt rajt.
– Szia Norbi te vagy az Anna néni unokája ugye – támadott le – Livi vagyok, nagyon örülök, hogy segítesz nekem.
– Járjunk körbe aztán majd kiderül, mit lehet tenni – javasoltam.
Még nem volt olyan nagy a baj, kemény munkával rendbe lehetett hozni a birtokot. De én hümmögve, aggodva vizsgálgattam a leveleket, hogy az asszonyt megijesszem.
– Nagy a baj Norbikám?
– Permetezni kéne minél előbb, aztán a zöldmunkákat is már el kellett volna végezni. Felírom milyen szereket kéne beszerezni, és azokat kellene használni egész nyáron.
– És addig mi lesz?
– Hát addig az lesz, hogy áthozom a permetezőgépet, permetszereket, és gyorsan leveretem a szőlőt. Így nyerünk tíz napot, hogy beszerez minden hozzá valót.
Láttam megkönnyebbül, örömében arcon csókolt.
Nagyon meleg volt, mire végeztem a permetezéssel a ruhám teljesen átázott. Ledobáltam magamról, csak az alsónadrág maradt rajtam. Merítettem a jéghideg esővízből, és az odakészített szappannal megmosakodtam. Törölközés közben vettem észre, hogy a házigazdám rajtam legelteti a szemét.
– Gyere Norbikám, itt a felső teraszon hamar megszárítkozhatsz.
Valóban a műanyagtető alatt igen jó idő volt, ott állt egy kimustrált kanapé arra lerogytam. Most éreztem egy kis fáradságot, majdnem elbóbiskoltam. Livi egy pohár üdítővel jelent meg.
– Gondoltam ez most jól fog esni – adta a kezembe.
Valóban nagyon jól esett egy hajtásra kiittam. Livi mellém ült, kezét a combomra tette.
– Nagyon köszönöm, hogy segítettél rajtam. Mivel tartozom?
Megnyugtattam, hogy semmivel sem, örömmel segítettem.