Csábítás 1. rész

Könnyes szemekkel öleltük át egymást – Csak pár hét kicsinyem – suttogta anyukám a fülembe. Tizenvalahány év után elhagyom a szülői házat. A nyári szünet épp csak elkezdődött, amikor elmondta, hogy egy nagyon jó állásajánlatot kapott egy német korháztól, és két hónapra elmegy Berlinbe ápolónőnek. Velem mi lesz? – kérdeztem, és titokban azt reméltem, hogy egyedül maradhatok otthon. Túl szép lett volna.
A villamosnak csúfolt zörgő bádogdoboz elmerült a szürke panelrengetegbe. Alkonyodott, a poros ablaküvegen néha felvillant egy elmosódott arc. Pár perc és találkozok a Vilmos bácsival, a nagybátyámmal. Több száz óráig leszek összezárva egy ismeretlennel, akitől eddig legfeljebb karácsonykor és húsvétkor kaptunk egy-egy képeslapot. Mindezidáig talán csak két – három napig voltam távol a szüleimtől – pontosabban anyámtól, mert apám még elhagyott bennünket. Még nyári táborba sem mehettem el, mint többiek. Féltettek, mert beteges, vékonyka srác voltam... vagyok. A sors fintora, hogy bár utáltam iskolába járni, többet és jobban tanultam, mint a korombéliek. És most itt vagyok. Nem mintha tudnám mit is akarok, vagy miért vagyok itt. Olyan, az életem, mint ezé a hülye villamosé, csak haladok a mások által lerakott síneken, mert nincs más választásom.
– Szia, András – nyitott ajtót egy hatalmas férfi, majd könnyedén felkapta a hátizsákomat és vállamat megragadva beterelt a félhomályos előszobába.
– Csókolom Vilmos bácsi. – nyögtem zavartan.
– Ott még nem tartunk – röhögött, és leültetett a kanapéra. – Tegezhetsz nyugodtan. Kérsz egy ?
– Nem szoktam... – kezdtem, de a rögtön a szavamba vágott. – Hozok neked is, jól esik az, az ilyen dögmelegben.
Koccintottunk majd pár pillanatig némán szemléltük egymást. Nagybátyám igazi férfi volt. Kicsit félelmetes és, bár csak egy ócska rövidnadrágot viselt, tiszteletet parancsoló. Karjain, tetovált sárkányok tekergőztek, izmos mellkasát, alig borította szőr, és még a mértéktelen sem hagyott nyomott a hasán.
– Megnőttél – törte meg a csendet. – Nagyon szép fiú lett belőled. Képzelem, hogy bomlanak utánad a csajok a suliban. – mosolygott.
– Aha – dünnyögtem.
– Fáradt vagy? – kérdezte. – Megmutatom a szobádat. Pihenj le nyugodtan. Én nemsokára elmegyek, de vacsi van hűtőben.