Tornatanár 1. rész

8 óra. Elkezdődik egy új nap. Jönnek a kis puncisok, megizzasztom őket, ha már ők is engem! Már javában a pubertás korban vannak így 9. Ben, s tudják is magukról. A dressz alá egy vékony trikót vesznek, ami szinte mindent megmutat, aztán csak győzzem elterelni a figyelmem, s hiába verem ki reggel a faszom, amikor véget ér az első két óra, s jönnek a fúk gyorsan még egyszer kicsapom a wc-ben.
S még pimaszok is. Ha valamelyiknek nincs kedve tornászni, megcsinálni a felmérőt, vagy más órára akar tanulni, azt mondja, hogy megjött neki. Én meg mégse húzhatom le a bugyiját ellenőrizni.
Mint Bianka is. Már harmadszor játssza el. Aztán a tarkóján is látom szinte a vigyorát. Ahogy megfordul s elindul az öltöző felé. Még a szoknyácskája is vidáman lebeg körülötte. Sőt, a cuccát is magával hozta, hogy mutassa: Ő szeretett volna tornázni, de saaaaajnos mégse lehet...
Már jó 20 perc eltelt az órából, 10-et futtattam őket, 5 perc bemelegítés, hajlongás, térdemelés, s nekem máris majd szétfeszíti a farkam a boxerem. Egy ideig ülök az ajtó melletti széken, aztán úgy döntök legalább kicsit lehűtöm magam.
Szólok a lányoknak, hogy akadályversenyezni fognak, rakják ki a zsámolyokat, padokat, osszák be a csapatokat addig kimegyek inni. Ahogy becsukódik mögöttem az ajtó meghallom a vihogásuk. A francba... Ők is tudják miért jöttem ki, bármennyire is próbáltam úgy fordulni, hogy a melegítőn keresztül a legkevésbé látszódjék a dudor, biztos észrevették.

Ahogy az öltözők felé indulok, furcsa hangokat hallok. Mindkettő ajtaja nyitva van, s mintha valaki fájdalmasan nyögne.
Lehet elhamarkodottan gondoltam szegény Bibiről, hogy hazudozik, s tényleg menstruációs görcse van. Szerencsére van a tanáriban algoflex-m direkt ilyen esetekre. Na megnyugtatom, aztán hozok le neki.
Melyik öltözőben is vannak a "á"sok? Mindegy, majd megyek a hang után. Basszus... Ahogy közeledek már nem fájdalmas nyögésnek tűnik, sőt kimondottan élvezőnek. Az előbb, már konyulni kezdő farkam megint megmerevedett.
Óvatosan lassan az ajtóhoz osonok. A linóleum elnyeli a lépteim hangját.
Ahogy a belső öltözőajtóhoz közeledek, látom ahogy a nap kívülről bevilágítva az ajtó elé vetíti a lány árnyékát. Közvetlenül az ajtó mellett ül.