A szanatórium 6. rész - Búcsú éjszaka Juanitával

Reggel fáradtan, de jókedvűen ébredtem. De amikor a tűkörbe néztem megijedtem magamtól. Szemeim körül sötét karikák emlékeztettek az éjjel történtekre. Elég korán volt még így kényelmesen megfürödtem, de fürdés közben újra és újra a Trudy-val történt szeretkezésünk képei ötlöttek agyamba. Mikor kiléptem a zuhany alól és megtörülköztem a tükör elé léptem. A kényelmes élet bizony pár kilót felcsempészett a csípőmre és a melleimre. Ennek ellenére tetszettem magamnak. A doki jutott eszembe. Alig vártam, hogy így láthasson. De eddig nem sok érdeklődést mutatott irántam. Valahogy el kell csábítanom! Bár nagyon izgalmas volt az éjjel, nem akartam leszbikus lenni. Legalább is nem egészem. Mert izgatottan vártam a reggeli találkozást Juanitával.
Trudynak tett ígéretem, hogy szeretkezni fogok vele egyszerre rémített és izgatott. Az utolsó lehetőség – visszhangzott agyamban Trudy suttogása. Szinte belém hipnotizálta, és ahogy kiléptem a szobámból remegni kezdett a lábam. Az étkezőben már ott volt Trudy és ahogy meglátott felállt és elém sietett.
– Hogy aludt? – kérdezte kedves mosollyal. – Mert én régen aludtam ilyen jól – tette hozzá halkan.
– Jó aludtam – feleltem, közben idegesen néztem körül. Szokás szerint mindenki a reggelijével volt elfoglalva, senki nem törődött velünk.
– Meg fogja tartani az ígéretét? – kérdezte Trudy huncut mosollyal és szorosan mellém lépett. A melleit a karomhoz és a hátamhoz nyomta. Éreztem, hogy a keze végigsimítja a hátamat, majd lecsúszott a fenekemhez és finoman megsimogatta, majd belemarkolt. Ijedten néztem körül, de senki érdeklődését sem keltettük fel. Hátra néztem Trudyra, aki mosolyogva súgta a fülembe:
– Nagyon jó segge van kisasszony.
De én nem tudtam örülni a dicséretnek, mert megláttam, hogy Juanita ott állt mögöttünk és döbbent arccal nézte, ahogy Trudy markolássza a fenekemet. Éreztem, hogy a szégyen forrósága önti el arcomat, de ahogy Trudyra néztem, az ő arcán csak huncut mosoly játszott, ahogy felváltva rám és Juanitára nézett. Minden zavar nélkül elengedte a fenekemet és Juanitára mosolyogva jó étvágyat kívánt és visszament az asztalához befejezni a reggelijét.
– Ez mi volt? – kérdezte Juanita döbbent arccal és én zavaromban majdnem a székem mellé ültem.
– Majd elmondom – nyögtem, nem tudtam a szemébe nézni.