A Játék
– Lépj ki minden programból, és dobd le a gatyád! – viharzott be a lakásba kedvesem.
– Neked is szia! – válaszoltam elmésen.
– Ja bocs, tényleg. Szia – és hasonló intenzitással berontott a szobába, kaptam egy gyors csókot, majd ugyanilyen hirtelenséggel el is hagyta a helységet.
– Elárulod, mit szívtál, vagy találjam ki? – érdeklődtem kedvesen, továbbra is a gép előtt ülve.
– Áááá, semmi, csak ma jött haza Bea a nyaralásból... – ajjaj, gondoltam magamban. Bea a párom legjobb barátnője, munkatársnője, kabalája, miegyebe. A legnagyobb őrültségeket tudják kitálalni (és megvalósítani) együtt, a munkahelyen is úgy ügyeskedtek, hogy egymás mellé kerüljenek, így egész nap mehet a dumálás. Megpróbálták szétültetni őket (tisztára, mint az oviban), de akkora ellenállásba ütköztek a két lány részéről, hogy inkább hagyták a dolgokat a maguk medrében folyni. Sosem felejtem el az első találkozásomat Beával: párom bemutatott minket, Bea meg pajkosan rám nézett, kacsintott, kézfogás helyett pedig a combomba csípett. Akkor nem értettem, mitől volt ilyen fura, később persze kiderült: ezek ketten annyira jóban vannak, hogy mindent megbeszélnek. Szó szerint mindent. Vagyis hálószobatitkokat is. Azóta megtanultam elfogadni egymás iránti őrjöngésüket, bár mindig kissé éreztem magam, ha mindketten a környéken voltak.
– Akkor gondolom, ma sem dolgoztátok túl magatokat... – jegyeztem meg.
– Nem bizony – válaszolta kedvesem, midőn ismét belibbent a szobába, ezúttal a szokásosan nyakában lógó mp3 lejátszó és a szandálja nélkül.
– Na halljam, miben mesterkedtek már megint?
– Hát... a Beáék kipróbáltak egy új játékot, és nagyon élvezték mindketten... esetleg mi is megpróbálhatnánk... – felelte kissé szemlesütve, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, pontosan milyen típusú játékról is lenne szó.
– Rendben, mondd el a szabályokat – egyeztem bele.
– Ez olyan önuralmi, meg szexügyességi játék, – kezdett bele nagy hévvel, egyáltalán nem zavartatva magát attól az egyszerű ténytől, hogy nemigen létezik olyan szó, hogy „szexügyességi”. – Az a lényege, hogy el kell élveztetni a párod, neki pedig meg kell állnia, hogy egyáltalán ne mozogjon közben. De ha adsz neki utasítást, azt végre kell neki hajtania.
– Beszélni szabad? – kérdeztem vissza.
– Azt nem tudom... szerintem lehet – tűnődött el. Közben lassan az ölembe helyezkedett.
– És ki nyer?
– Neked is szia! – válaszoltam elmésen.
– Ja bocs, tényleg. Szia – és hasonló intenzitással berontott a szobába, kaptam egy gyors csókot, majd ugyanilyen hirtelenséggel el is hagyta a helységet.
– Elárulod, mit szívtál, vagy találjam ki? – érdeklődtem kedvesen, továbbra is a gép előtt ülve.
– Áááá, semmi, csak ma jött haza Bea a nyaralásból... – ajjaj, gondoltam magamban. Bea a párom legjobb barátnője, munkatársnője, kabalája, miegyebe. A legnagyobb őrültségeket tudják kitálalni (és megvalósítani) együtt, a munkahelyen is úgy ügyeskedtek, hogy egymás mellé kerüljenek, így egész nap mehet a dumálás. Megpróbálták szétültetni őket (tisztára, mint az oviban), de akkora ellenállásba ütköztek a két lány részéről, hogy inkább hagyták a dolgokat a maguk medrében folyni. Sosem felejtem el az első találkozásomat Beával: párom bemutatott minket, Bea meg pajkosan rám nézett, kacsintott, kézfogás helyett pedig a combomba csípett. Akkor nem értettem, mitől volt ilyen fura, később persze kiderült: ezek ketten annyira jóban vannak, hogy mindent megbeszélnek. Szó szerint mindent. Vagyis hálószobatitkokat is. Azóta megtanultam elfogadni egymás iránti őrjöngésüket, bár mindig kissé éreztem magam, ha mindketten a környéken voltak.
– Akkor gondolom, ma sem dolgoztátok túl magatokat... – jegyeztem meg.
– Nem bizony – válaszolta kedvesem, midőn ismét belibbent a szobába, ezúttal a szokásosan nyakában lógó mp3 lejátszó és a szandálja nélkül.
– Na halljam, miben mesterkedtek már megint?
– Hát... a Beáék kipróbáltak egy új játékot, és nagyon élvezték mindketten... esetleg mi is megpróbálhatnánk... – felelte kissé szemlesütve, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, pontosan milyen típusú játékról is lenne szó.
– Rendben, mondd el a szabályokat – egyeztem bele.
– Ez olyan önuralmi, meg szexügyességi játék, – kezdett bele nagy hévvel, egyáltalán nem zavartatva magát attól az egyszerű ténytől, hogy nemigen létezik olyan szó, hogy „szexügyességi”. – Az a lényege, hogy el kell élveztetni a párod, neki pedig meg kell állnia, hogy egyáltalán ne mozogjon közben. De ha adsz neki utasítást, azt végre kell neki hajtania.
– Beszélni szabad? – kérdeztem vissza.
– Azt nem tudom... szerintem lehet – tűnődött el. Közben lassan az ölembe helyezkedett.
– És ki nyer?
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 6 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
P
Pavlov
2017. november 5. 22:20
#10
Kellemes kis barátnő-érzés. Tetszett!
1
s
sunyilo
2017. június 15. 19:55
#9
Kipróbálnám ezt a játékot. Sőt, ki is fogom...
1
B
BBKing
2017. június 15. 10:56
#8
Egy ilyen egészpályás letámadásra én is nyitott lennék. Mondjuk most rögtön. 🙂
1
U
Ulysses
2017. március 6. 18:50
#7
Jó lett ez! Hiteles szereplők, szórakoztató történet. Ordító hibákat nem láttam benne, választékos. A többi verziót is elolvasnám!
1
a
A57L
2017. február 12. 03:08
#6
Közepes történet.
1
s
sunyilo
2017. február 6. 21:10
#5
Határozottan érdekes lehet játszani, így leírva csak egy ötlet...
1
l
listike
2017. február 6. 08:55
#4
Nem a jók közé tartozik.
1
A
Andreas6
2017. február 6. 07:56
#3
Hangulatos, tetszett.
1
v
veteran
2017. február 6. 07:51
#2
Nem tudott lekötni.
1
T
Törté-Net
2017. február 6. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1