A kiválasztott 2. rész
Ismeretlen
Megjelenés: 2017. január 27.
Hossz: 13 964 karakter
Elolvasva: 1 200 alkalommal
... várok, már egy órája mást sem csinálok, mint várakozom. Kétszer kentem végig a testem jázmin olajjal. Nem csak jó illata van, de fényes, és puha is lesz tőle a bőröm. Szeretem. Most a tánc miatt van jelentősége, hogy lenyűgözzem a közönségem. De nem is ez foglalkoztat igazán, hanem az a két férfi... azok az érzések, amiket akkor éreztem...
Valamiért mindig is úgy gondoltam, hogy nekem egy Gazdám lesz. De mi van, ha Ő is így akarja? Ha Ő is ilyen durva lesz, a Madám szavaival élve csak a nedvei edényeként tekint rám? Egyszer azt akartam, hogy folytassák, könyörögtem volna érte, aztán olyan hihetetlen váltással érkezett a fájdalom, és utána megint az élvezet. Ha ketten lesznek, akkor is elégedettek lesznek, és megtartanak?
Sóhajok közepette öltözni kezdek, de a gondolataim csak nem akarnak elcsendesedni...
Nem én választottam ezt az életet, de most olyan egyértelmű, hogy ez az én utam, és felemészt, hogy fogalmam sincs mi lesz velem, eztán?!
Mindent eligazgatok magamon... meg fésülködőm... feltűzöm a fátylam... felveszem csüngő kis díszeimet, és tovább várok...
Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de végre értem jöttek. Több termen áthaladva visszakísértek bemutatásom helyszínére. Mindenhol emberek voltak, poharak csilingeltek, beszélgettek, kacarásztak. Egy helyiségben hangos, éles sikoltásokat hallottam, de tartva a megtorlástól nem mertem felnézni. Szemlesütve várakoztam a terem egyik oldalsó ajtajában, de még onnan is hallottam a nyögéseket és eksztatikus sikolyokat. A Madám bejelenti a táncomat, ezzel engedélyezte azt is, hogy felnézzek. Elképedtem! Korábban – az emelvényen térdelve – azt gondoltam, csak egy-két tucat ember van itt. De most legalább 50 embert látok, akik ki s bejárnak a szalonba.
Mikor elkezdem – helyt adva – félre húzódnak az emberek, így bőven van helyem megmutatni a laza csípő mozgásommal kísért ingerlő táncomat. Szépnek, magabiztosnak érzem magam. A halvány, és sötétzöld zöld anyag alatt minden domborulatom kivehető. A ringó, telt melleim, a csípőm ritmikus mozgása vonzza a tekinteteket. És ha már az arcokba nézhetek, hát igyekszem is csábítani a lelkem tükrével, megmutatni mennyire feloldódom a zenével. Vágyom a figyelmükre.
A jelenlévőket tekintve, mintha az elmúlt négy évben megtekintett videók szereplői elevenedtek volna meg: öltönyös férfiak, és kihívó, lenge öltözetű nők. Élvezem, hogy lenyűgözöm őket, a sugárzó elismerést.
Valamiért mindig is úgy gondoltam, hogy nekem egy Gazdám lesz. De mi van, ha Ő is így akarja? Ha Ő is ilyen durva lesz, a Madám szavaival élve csak a nedvei edényeként tekint rám? Egyszer azt akartam, hogy folytassák, könyörögtem volna érte, aztán olyan hihetetlen váltással érkezett a fájdalom, és utána megint az élvezet. Ha ketten lesznek, akkor is elégedettek lesznek, és megtartanak?
Sóhajok közepette öltözni kezdek, de a gondolataim csak nem akarnak elcsendesedni...
Nem én választottam ezt az életet, de most olyan egyértelmű, hogy ez az én utam, és felemészt, hogy fogalmam sincs mi lesz velem, eztán?!
Mindent eligazgatok magamon... meg fésülködőm... feltűzöm a fátylam... felveszem csüngő kis díszeimet, és tovább várok...
Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de végre értem jöttek. Több termen áthaladva visszakísértek bemutatásom helyszínére. Mindenhol emberek voltak, poharak csilingeltek, beszélgettek, kacarásztak. Egy helyiségben hangos, éles sikoltásokat hallottam, de tartva a megtorlástól nem mertem felnézni. Szemlesütve várakoztam a terem egyik oldalsó ajtajában, de még onnan is hallottam a nyögéseket és eksztatikus sikolyokat. A Madám bejelenti a táncomat, ezzel engedélyezte azt is, hogy felnézzek. Elképedtem! Korábban – az emelvényen térdelve – azt gondoltam, csak egy-két tucat ember van itt. De most legalább 50 embert látok, akik ki s bejárnak a szalonba.
Mikor elkezdem – helyt adva – félre húzódnak az emberek, így bőven van helyem megmutatni a laza csípő mozgásommal kísért ingerlő táncomat. Szépnek, magabiztosnak érzem magam. A halvány, és sötétzöld zöld anyag alatt minden domborulatom kivehető. A ringó, telt melleim, a csípőm ritmikus mozgása vonzza a tekinteteket. És ha már az arcokba nézhetek, hát igyekszem is csábítani a lelkem tükrével, megmutatni mennyire feloldódom a zenével. Vágyom a figyelmükre.
A jelenlévőket tekintve, mintha az elmúlt négy évben megtekintett videók szereplői elevenedtek volna meg: öltönyös férfiak, és kihívó, lenge öltözetű nők. Élvezem, hogy lenyűgözöm őket, a sugárzó elismerést.
Ez csak a történet kezdete, még 7 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2024. december 4. 13:46
#7
Mai hárem?
1
a
A57L
2017. február 16. 04:06
#6
Furcsa írás.
1
H
HePe83
2017. február 1. 23:06
#5
Jó folytatást kérünk
1
s
sipospista
2017. január 28. 09:00
#4
Jooo..folytasd..
1
s
sunyilo
2017. január 27. 21:29
#3
Egész jó, folytasd!
1
l
listike
2017. január 27. 08:31
#2
Jó volt, de ez inkább a lesbi kategória.
1
T
Törté-Net
2017. január 27. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1