Anna 2. rész

Az esküvőjére nem mentem el, bár hivatalos voltam rá. Azt hiszem, ez érthető és ő sem sértődött meg érte.

Mivel egy munkahelyen dolgoztunk, így hamar találkoztunk újra. Kifaggattam a nászéjszakáról és a nászútról is.

Az esküvőn a férje , elaludt, másnap reggel pedig öt perc alatt letudta a nászéjszakát.

A nászút is hasonló módon zajlott. Kétszer öt perc, asszony összemaszatolva, vége.

Nem igazán értettem. Velem öt perc alatt legalább egyszer a mennyországba jut, szerencsés esetben kétszer. A nő fenomenális tehetség a szexben. És épp a férje nem tudja?

Furcsamód sokszor beszélgettünk erről, ilyenekről. Hihetetlen, de tényleg én biztattam, én adtam tanácsot, hogy hogyan csábítsa el a férjét. Mit tegyen, hogy ne néhány percig tartson az aktus. Hogy ő is eljusson a csúcsra, élvezze, akarja az együttlétet. Tanítsa meg a férjét a jó szexre, akinek ő volt az első nő az életében! Hogy rajta múlik, megtartja-e a férjét. Adja meg a férjének is azt, amit én kaptam tőle! Elmondtam neki, hogy ha én a tőle kapott élményeket a nejemtől kaptam volna, akkor én soha más nőre rá sem néztem volna. Így visszatekintve , hogy mennyire nyitottak voltunk egymás felé, és mi mindent meg tudtunk egymással beszélni.

Mindenesetre felajánlottam, hogy szívesen pótolom az elmaradt nászéjszakát. Úgy is tettünk. Következő találkozásunk alkalmával, szinte mindenféle pózt kipróbálva háromszor is magamévá tettem. Másodszorra, harmadszorra már különösen jól bírja az ember, nem szeretnék túlzásokba esni, de inkább húsz vagy harminc orgazmusa volt, mint tíz. Először a testében élveztem el, másodszorra, harmadszorra pedig hosszú-hosszú szeretkezések után a szájában. Kielégülten, boldogan és büszkén mutatta a száját, hogy minden cseppet lenyelt, életében először. Megállapította, hogy nagyon finom ízem van és ezt máskor is elvárja tőlem. Még aznap másodszor is bebizonyította, hogy komolyan gondolta kijelentését.

Harmadik számú vezetőként elég jól be tudtam osztani a munkaidőmet. Ezzel együtt az övét is. Hetente legalább kétszer a főnöke vidéken volt. Mivel ezt előre tudtuk, mindketten úgy intéztük, hogy hetente egyszer, azon a napon vagy be sem mentünk, vagy roppant korán eljöttünk mi is.