Az osztálytalálkozó

Kicsit félve sétáltam Anna kertes házának fehér ajtajához. Szerencse, hogy ő rendezte meg az osztálytalálkozót és nem más, mert az tuti, hogy nem ismertem volna fel, hiszen 15 év az mégis csak sok idő.

Ránéztem az órámra és nagy meglepődéssel pillantottam meg a mutatókat.
8:34

Úristen! Gondoltam magamban, ennyit időztem a ruha kiválasztásával?

Akkor örülni fognak nekem és remélem valaki legalább, majd megdicséri a vörös egybe ruhámat, ha már az egész szekrényemet felkutattam ezért a göncért. Emellett reméltem, hogy nem fogják kurvásnak nézni, mert a melleim kicsit látszódnak. Bíztam benne, hogy a szőke hajam is úgy áll, ahogyan megcsináltam a tükör előtt, mert, ha nem, akkor nem tudom, mit csinálok.

Alkaromon lógott a kis, fekete retikülöm, miközben azon voltam, hogy nehogy elejtsem a harminc franciakrémest. Ezernyi gondolat futott át a fejemen, hogy mégis ki miként néz ki és mi lett belőle.

– NÓRI! – kiáltott örömében Anna, miután kinyitotta az ajtót.

Ez a hangos felkiáltás azonnal kihúzott a gondolataimból a való világba és a zavarodott mosoly már is rá ült az arcomra. Beléptem a vörös magas sarkúmban az előszobába, ahol a fehér blúzba és fekete nadrágba bújt Anna kivette a kezemből a sütiket, majd beljebb hívott.

– ... már mindenki itt van – mondta, mire félve léptem a nappaliba, ahol szinte mindenki kezében bugyborékoltak.

Amint beléptem mindenki köszöntött.

– Sziasztok! – mosolyogtam.

Első ember, akit azonnal felismertem az Sziszi volt. Abban a pillanatban felszabadultam és odamentem hozzá az asztalhoz, ami tele volt sütikkel és sós kajákkal.

– Szia, Nóri! – köszönt Sziszi.

– Szia! Jaj, istenem, de jó találkozni veled! – mutattam ki rajongásom. – A Leánybúcsú című könyvedet már vagy százszor kiolvastam. Nagy rajongód vagyok, egyszerűen imádlak.

Sziszi megmutatta széles mosolyát és hófehér fogait.

– Köszi, Nóri! Ez nagyon jól lesik! – megölelt. – Mesélj magadról! Hogy vagy? Mivel foglalkozol?

– Meg vagyok, köszi! Újságíró vagyok a Cosmopolitan-nél.

– És milyen? – kortyolt .

– Mondhatni csodás, nagyon jól érzem magam ott.

– Ez a lényeg. A ha...

– Nóri kedves! Szia! – szólított meg egy rettentően ismerős hang.