Lázasan 1-2. rész

1. rész
Akadnak az életnek ritka pillanatai, amikor óriási pofont kapsz, azt hiszed, vége a világnak, de tévedsz: A világnak soha nincs vége. Újjáalakul folyamatosan. A mi világunk is folyamatosan alakul, csak elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy nyissunk a lehetőségeink felé. Ez egy kis történet arról, milyen közel is állnak a legmélyebb szakadékok a legmagasabb hegycsúcsokhoz

Késő este kint ültem a tenerifei Garachico fekete lávastrandján, kezemben egy üveg Madeirával és a megmaradt strandolókat figyeltem. A repülőm már úton volt hazafelé, valahol Portugália felett lehetett éppen, nélkülem – lesz mit magyarázkodnom a munkáltatómnak, ha valamikor hazaérek. Néhány órával előtte még nyugodt, megállapodott házasembernek gondoltam magam, de délben, röviddel azelőtt hogy vissza kellett volna indulnunk Adéje, a repülőtér felé, beütött a krach. Előtte négy napon át csavarogtam – körül kellett néznem Tenerifén és meg kellett másznom a sziget közepén magasodó vulkánt, nem tudok ilyesmit kihagyni, jó meleg kénes levegőt szippantani 3718 méterrel az óceán felett. Nejem, Jule, inkább strandolni akart, nem jött velem. Nos, ma délben Jule két tányér pekingi leves közt teljesen váratlanul, mint ha a jövő heti moziprogramot vázolta volna fel, megnyitotta előttem további házaséletünk rövid távlatait. Ami annyiból állt, hogy megkért, keressek magamnak egy albérletet otthon és béküljek meg a gondolattal, hogy a helyemre egy kedves arab fiatalember fog beköltözni, aki ugyan nem tud németül, angolul is csak kicsit, munkahelye nem lesz, de sebaj, számítanak az anyagi támogatásomra. Hirtelenjében nemigen tudtam mit reagálni, szótlanul felálltam az asztaltól és el akartam menni, gondolkodni. Kissé félresikerült a mozdulat, mert olyan lendülettel álltam fel hogy az asztalt beterítő komplett büfé ráborult a drága feleségemre, aki szintén a civilizált megoldást választotta: Üvöltve felugrott, mindenféle átkot szórt rám, pedig tényleg akaratlanul borítottam szegényre az asztalt, felkapta a kocsikulcsot és elrohant. Egyenest ki a bérelt Ford Fiestánkhoz.

Eltűnt, kész. Pechemre már be voltak pakolva a holmijaim – minden ruhám, papírom, a pénztárcám, hitelkártyáim, mobiltelefonom és a repülőjegyem.