Önhergelés (...ami a csövön kifér...)

[egy beszélgetés egyik fele – közben – ahogy azt triolus lejegyezte]

"Tudod, jó, ha az embernek vannak barátai! Nekem vannak! Hölgyek is. Sőt, inkább csak hölgyek. Csodálatosak, jókat lehet velük dumálni, jó haverok. Többnyire a közös szakma köt össze bennünket. Iiigen, persze, ahogy mondod. A kövek.

Judit is a barátom, illetve a barátném. Igen, barátném, ne vigyorogj, nem a barátnőm... Sajnos.

És most Juditka utazni fog, készülődik a drága.

... utazik ki egy konferenciára, Marseille – ba, Franciaországba. Visz ki Jodinak, a húgának rengeteg holmit. Meg viszi a bemutatandó kőzetmintákat. Csak az maga hatvan kiló, két dög kofferban. Sanyi nem segíthet, neki itthon kell maradnia a gyerekekkel. Ezért hát kézenfekvő, hogy valaki vele utazzon. Még ha kényelmes is a hálókocsi, azért hosszú az a vonatút.

A vonat Torinón és Brianconon át megy. Átszeli az Alpokat, aztán végig le a Durance völgyén. Provance levendulaillatú mezőin át jut el a Riviérára. Judit talán mehetne kocsival is, van egy kombijuk, de a szervezők elküldték neki a vonatjegyet. Illetve hálókocsit, egy elsőosztályú, kétágyas fülkét foglaltak neki. Meg a szállodában, a Negrescóban egy lakosztályt. Kéne, hogy valaki elkísérje.

Én aztán igazán nagyon szívesen elkísérném, gondolhatod.

Persze, ez csak baráti kapcsolat. De nem baj... csak egyetlenegyszer megnézhessem, hogyan alszik. A melle hogyan süllyed és emelkedik. Az orrcimpája hogyan rebeg, miközben beszívja a levegőt, hogyan borzolódnak a bolyhok a takarón, amikor kifújja. Csak nézném.

Maximum, ha elálmosodnék, ledőlnék mellé. Csak egy kicsit szunyókálni mellette. Felöltözve. Mint a kempingben, amikor hálózsákban vagyunk a sátorban. Itt is olyan lenne! Még a külön takaró alatt is érezhetném, hogyan mocorog. Érezném a belőle kiáradó meleget. Az illatát. Miközben az arcát nézném, láthatnám, mikor álmodik. – Jaj, hát én már ezzel is beérném!

Persze, ha közös lenne a takarónk az még sokkal jobb lenne. Tudom, hogy a pizsamánkon keresztül is csakúgy perzselne a teste. A szép melle meg a hátamhoz nyomódna. Át is karolnám, és úgy aludnánk. Most mit nézel? Két jóbarát, hát mért ne? Erről akár a férje is tudhatna, hát nincs abban semmi!