Colin

Mindig is egy öntörvényű lány voltam. Csak a saját szabályaimat voltam hajlandó betartani. És szerettem emelni a tétet. Imádtam a polgárpukkasztást.. feszegetni saját és más emberek határait. Vég nélkül. Egyik fontos alapszabályom már a gimnáziumi éveim alatt a következő volt: 'Házinyúlra nem lövünk. ' Ehhez tartottam is magam egészen az utolsó egyetemi évemig.
Colinnal a kezdetektől megvolt köztünk a kémia. A szikra ahogy néhányan mondják. Mindig ment a flört, a szemkontaktus, gyakran egybeforrt a mosolyunk néhány pillanat erejéig. Amikor ő mondott valami humorosat mindig megkereste a tekintetemet, hogy megkönnyebbülve nyugtázza biztató mosolyom melyet ilyenkor villantottam felé. Első éven végig mellettem ült, mindig az ölébe csúsztattam a combjaimat, egyrészt a játék miatt, másrészt mert baromi kényelmes volt. :D Aztán abbamaradt ez a közelség. Ahogy elkezdődött az a bizonyos tanév már csipkelődtünk, kacér megjegyzéseket hintett felém, szemei őrizték lépteimet a mögöttem haladó tömegből. mindig tudtam. éreztem a hátamon azt a különleges csibészes pillantását hideg, világos íriszéből. Sápadt férfias arca volt kisfiús bájjal fűszerezve és hatalmas, erős, szálkás teste.
Egy este szórakozni indultam a barátnőimmel. Egy az egyetem diákjai körében igazán népszerű helyre. Ő mindig ott volt. Tudtam hogy ott lesz, mindig ott volt. Azt is tudtam hogy egyszer valamelyikünk a másikra veti magát. Mégsem sejtettem semmit. Mielőtt lementünk volna a clubba . A volt az igaz szerelmem mindig. Azt mondják, ha eleget iszol belőle olyan íze van, mint a szerelemnek. Hát mivel nekem a szerelem nem volt megfelelő terep így az italra bíztam. Leküldtem egy nyugtatót, majd a világ minden nyugalmával folytattam a vedelést. Mindig benne voltam minden őrültségben. Bármiben. Én ott voltam. Sikerült jobban becsípnem mint amire számítottam. Kábán érkeztünk meg, Táncikáltunk valamit, csevegtem az ismerősökkel. Tudták jól, hogy nem szeretem az embereket mégis mindig a társaságomat keresték. Soha nem értettem ezt.
Az éjszaka közepének táján jártunk. Az volt az utolsó meleg éj annak az évnek az őszén. A Hold csak úgy sugárzott a hamuszín égbolton. Ilyenkor éreztem magamat igazán elememben. Akkor felém jött ő.