Fura egy család 2. rész

Zokogtam és tudtam óriási butaságot csináltam. Vártam a bátyám mikor töri rám az ajtót és veri szét jogosan a fejemet. Már csendben zokogtam és minden zajra még inkább összerezdültem. Halk kopogás hallatszott és Csilla hangja szűrődött be az ajtón keresztül:
– Keresztanyu! Keresztanyu! Bejöhetek? – azonnal elcsukló hangon válaszoltam.
– NEM! Most haggy!
Hallottam távolodó lépteit majd megéreztem a csendet és annak a fájdalmát. Teltek a percek talán órák és mindenféle rémség átfutott az agyamon. Egy szirénázásra is megrettentem, most jönnek értem és visznek el. Talán éjfélt üthetett a hallban az óra mikor kivánszorogtam wc – re, de testem a tehertől szinte összeroppant, bokámon, csuklómon éreztem a rab láncot. Próbáltam aludni, de mindig rémségekre riadtam leizzadva. Hol a bátyám jött kalapáccsal szétverni a fejem, hol az utcán voltam prédának kitéve, hol a munkahelyemen mindenki csak sunyított és mutogatott a hátam mögött rám, hol azt láttam az újságokban vezércikként, hogy egy nagy cég kiemelt vezetője mit tett a családtagjával, hol az interneten minden oldalon én voltam egy kitakart arcú nővel meztelenül és ocsmányabbnál ocsmányabb szövegek. A legrosszabb hajnalban volt mikor a férjem állt az ágyam felett és azt kiabálta, hogy a család szégyene vagyok és megtagad. Erre csapzottan ugrottam fel, remegő lábakkal támolyogtam a fürdőszobámba a tükörben a szeme egy fekete gödörbe volt. A zuhany alatt hideg vizet csapattam magamra mitől rosszabb lett hisz már nem csak a fáradságtól, de a hideg víztől is reszkettem. Magzat pózban kuporodtam az ágyamra és egyszer csak lépteket hallottam. Megint Csilla volt.
– Keresztanyu, gyere reggelizni. – nem válaszoltam, de összerezzentem, megnyikordult az ágy ebből tudta fent vagyok megismételte, mire kiválaszoltam.
– Köszönöm nem kérek.
Ismét lement majd jó félóra múlva egy kocsi ment el. Reméltem a bátyám, hisz most igazán féltem a dühétől és talán az idő majd enyhíti azt. Már majdnem elaludtam mikor kopogást hallottam az ajtómon, de azonnal nyílt is ki. A bátyám állt meg a küszöbön egy trikóban és egy rövid nadrágban. Lentről nézve nagy, félelmetes és dühösnek tűnt. Most igazán a meztelenségem zavart leginkább és az a pár másodperc ami óráknak tűnt, hogy csak állt az ajtóban, majd belépet egyet és szinte rám förmedt.